Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Kedves olvasó!

Nem szeretnék rendszert kényszeríteni a blogra: úgy fogom írni ahogy fejembe törnek az emlékek, az elfelejtett élmények. Tegnap, az első beírás után egy nagyon szimpatikus levelet kaptam Szegedről ami Madeleine-t életre hívta.

Madeleine 84 éves volt amikor 1990-ben megismerkedtem vele Pécsett. Regény volt az élete.

Sorban álltam a pénztárnál az ABC-ben amikor arra lettem figyelmes, hogy az előttem fizető idős hölgy úgy beszél magyarul ahogy én: össze-vissza keveri az „a” és az „á” betűket. A pénztár mögötti púltnál (ahol régen lehetett kávét és mákot darálni és jó kis időt tölteni beszélgetésre) megszólítottam magyarul:

- talán külföldi? Olyan érdekesen beszéli a Magyart.

Úgy éreztem akkor, hogy zavarom, indiszkrétnak tart, vagy talán fél. Rám nézett a szatyor fölött:

- Magyar vagyok, de Franciaországban születtem.

Faképnél hagyott, kiment és elindult felfelé a Mecsekre.

Hetekig ez az ABC lett a kedvenc ABC-ém. Minden nap munka után, hazafelé ott álltam meg bevásárolni azzal a reménnyel, hogy újra látom.

Madeleine 1937-ben Kálmánnal találkozott Marseillesben. Normandiai lány volt, de ott dolgozott délen a Ford műveknél. Kálmán is. Összeházasodtak és a szerény de kiszámítható munkás életet éltek 1942-ig. Akkor Kálmánra rátelepedett a honvágy, a kötelességtudat: lehet, hogy ebben a haboruban szüksége van rá a Hazának. Magyarországra települt vissza, fiatal francia feleségét magával hozta. Így került Pécsre Madeleine.

Sokadik ABC-s találkozás után Madeleine magához hívott. Szoba-konyhás komfort nélküli házikóban lakott. Az udvarban a fejsze, a farönkök, a lapát, a hamúvödör arra mutatott, hogy ez az idős asszony nehéz fizikai munkát is végez. Kis özvegyi nyugdíját azzal egészítette ki, hogy gyalog ételt hordott az idősebbeknek a környező görbe-gurba meredek mecseki utcákban. Kálmán a 70-es években halt meg. Jó ember volt, soha nem bántotta, egyetlen panasza francia feleségével szemben, az volt, hogy „fehéren főzőtt”. Azaz paprika nélkül!

Minden látogatásom alkalmával egy kicsit többet árult Madeleine saját magáról: a nehéz haborus éveket, a gyermektelenséget, hogyan kényszerítették őt a Magyarok, hogy vegye fől a magyar állampolgárságot az 50-es években, hogyan hazudták neki, hogy ő többé nem francia. És főleg hogyan tartotta magában a francia nyelvtudását, magányában magában beszélve, hangosan olvasva a testvéreitől postán kapott kopott, százszor forgatott régi Paris-Match-okat. Szívszorítóan szűkös körülmények között élt.

Néhány évvel ismerkedésünk után tudomásomra jutott, hogy a francia nagykövetségeknek lehetőségük van szociális segélyre juttatni azokat az idős állampolgárokat akiknek nincs családjuk és jövedelmük nem éri el egy meghatározott minimumot. A budapesti nagykövetséghez fordultam Madeleine ügyében. Egy feltételnek kellett még megfelelnie: a francia állampolgárságát akár milyen okmánnyal bízonyítani kellett, nem fontos ha lejárt, ha rossz állapotban van, ha csak fénymásolat, ha alig olvasható, de legyen valami kézzel fogható.

Napokon keresztül tiltakozott:

- azt mondták, már nem vagyok francia, nincs mit tenni ezellen.

Én is kitartó voltam és egyszer talán indulatosabban mondtam:

- de Madeleine, nem lehet csak úgy lemondani vagy lemondatni valakit az identitásáról. Ön mondta egyszer is az életben, hogy nem akar francia lenni? Nem? Akkor az! Nincs vita!

Akkor fogta egyszerűen a kezemet, kivitt az udvarba, bementünk a fészerbe és megkért, segítsek a tüzelőt arrébb tenni. Lázasan, majdnem dühösen dolgozott, nem tudom hány mázsát raktuk arrébb de már alig egy-két rönk maradt amikor Madeleine letérdelt és előhozott a fal egyik bemélyedéséből egy régen lejárt francia útlevelet, tudják, ezt a szépet, gyönyörűen kézzel írott, sötétkék műanyagborítós útlevél ahol a tulajdonos foglalkozása is be volt írva: Madeleine Delattre épouse Tamás couturière volt, Dieppe-ben született.

Féléken odaadta, jó szándékaim bízonygatása, igéreteim közepette.

Ezzel a kis segítséggel nyugodtan, kényelmesen élt mig meg nem hallt 93 éves korában. Kálmán mellett fekszik, messze Normandiától...

Kövess minket!

Be-/ kijelentkezés

Blogíráshoz, videóajánláshoz jelentkezz be!

Francia szótárak

Hirdetés

Pierre Waline blogja

 

Bíró Ádám blogja Párizsból

 
 

Actualité sportive vue de Budapest

Francia idegenlégió blog

 

Baranyi Beatrix, Recto et verso

 

Állásajánlatok

A címoldalról ajánljuk

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Franciatanárok

  • 1
  • 2

A Blog szerzői

  • 1
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó