A globalizációról  szóló  előadások, tanulmányok egyik  gyakran  használt  kulcsszava az „érdekfelismerés”.  Magyarországon  is  számtalanszor elhangzik: az eredményes „játékhoz” szükséges az „érdekfelismerés”.

Megfigyelhető  más  fogalmak térnyerése is; a „globalizáció” helye  –  illetve mellett – a franciáknál használatos, összetettségében is megfoghatóbb  „modernizációval”, az itthon  ismert „egységesülő folyamatokkal” a „liberális internacionalizmussal” bővül a fogalomtár, a kommunikációs szempontú  „szereplőt”  pedig  a  „játékos”  váltja. A „szereplő”, mivel  egyént  tételez a társadalomban  s a világban, sokkal tágabb – számunkra mindenképpen elfogadhatóbb.

A „játékos” szűkebb mezsgyére tereli, a versenypályára szorítja az egyént, ahol, mint tudjuk, vannak nyertesek és vesztesek is. (Úgy tűnik, hogy a tudományos  gondolkodásból  eredően  a fogalomalkotás gyorsabban terjed, mint a globalizáció áldásai.) Olykor meglehetősen determináltnak tűnő irányvonal rajzolódik ki, mely azt vetíti elő, hogy a liberális  internacionalizmus  versenye  nyitott mindenki számára mindaddig, amíg az amerikai hegemónia  által  diktált feltételeket  elfogadják a felek… pontosabban a „játékosok”.

Sz. Tóth Gyula publicisztikája teljes terjedelmében elolvasható a nemzetisegek.hu oldalon. Klikk ide!