Sarkozy javaslata, hogy a jövõben állami pénzbõl épüljenek a mecsetek, megdöbbentõ volt...

Nicolas Sarkozy már belügyminiszterként többször bírálta a merev francia nemzetállamiságot, mely semmi teret nem enged a helyi kultúráknak, vallásoknak. Sarkozy javaslata, hogy a jövõben állami pénzbõl épüljenek a mecsetek, megdöbbentõ volt a csak franciákat ismerõ párizsi értelmiségi körök számára, de magyar és görög származásáról is szokatlanul nyíltan beszélt a jelenlegi államfõ. Üzenete egyértelmû volt: a francia államnak szakítania kell a megkövesedett nemzetállamisággal, s be kell engednie a közéletbe a vallásokat, a helyi nyelveket, a nemzetiségeket, identitásokat.

Az elnök már megválasztását követõen átfogó alkotmánymódosítást ígért. Ha a kezdeti tervek idénre meg is soványodtak, a francia alkotmány elsõ paragrafusának kiegészítése jelentõs változást hozhat a franciák szemléletében. Noha a nemzetiségekkel szembeni ellenszenv az évek során enyhült, és számos településen - inkább turisztikai érdekességként ugyan - kétnyelvû táblákat is kihelyeztek, a hivatalos Franciaország eddig nem vett tudomást a területén beszélt nyelvek sokaságáról - ezért más országok esetében sem támogatta a kisebbségek önrendelkezési jogát. Ha azonban a franciák képesek lesznek elismerni saját nemzetiségeiket, talán egyszer más államok kisebbségeinek - így a határontúli magyaroknak - sem a beolvadást fogják javasolni.

Egyelõre azonban csak otthon mernek ilyen irányokba is gondolkodni. A kormány által most benyújtott, és a Nemzetgyûlés által nagy többséggel elfogadott alkotmánykiegészítés szerint ugyanis „a regionális nyelvek a nemzeti örökség részei". De ténylegesen csak akkor válhatnak azzá, ha majd júliusban a Szenátus is így találja. Persze, nem árt rögtön továbbolvasni a régi-új alkotmányszöveget, mely már a következõ szakaszában kijelenti: "a (Francia) Köztársaság nyelve a francia".

A helyi nyelvek útja hosszúnak ígérkezik még a konyhától a közéletig.

(Heti Válasz, Techet Péter)