Dr. Fűzfa Balázs „A 12 legszebb magyar vers”-projektjét követve közreadjuk a versek francia verzióját, rövid elemző megjegyzésekkel. A sorozat eddigi állomásai: 1. Petőfi: Szeptember végén (Koltó)–2007. ősz, 2. Pilinszky: Apokrif (Szombathely–Bozsok–Velem) – 2008. tavasz. 3. Arany: Szondi két apródja (Szécsény–Drégelypalánk) – 2008. ősz, 4. Babits: Esti kérdés (Esztergom) – 2009. tavasz, 5. Levél a hitveshez (Abda–Pannonhalma) – 2009. ősz.

„Az írónak választania kell idő és örökkévalóság, korszerű mondanivalók és örök emberi közt: a kompromisszum mindinkább lehetetlen. (...) büszke daccal fordítva hátat a kornak, alkotásokba menekülünk, melyeknek igazsága mélyebb, mint a Kor változó igazságai.” (idézi Babitsot Szegedy-Maszák Mihály)

Az 1956-os forradalom vezetői kétségbeesetten kértek segítséget a Nyugattól a gigászi szovjet medve ellen vívott küzdelmükhöz. A szabad országok politikusai azonban nem látták célszerűnek, hogy beavatkozzanak, s a magányosan harcoló magyar szabadságharc elbukott. A nyugati művészek, köztük a korszak legnagyobbjai megszólaltatták nemzetük lelkiismeretét. Soha ennyi jót nem mondtak rólunk külföldön, mint akkor. Frankofon művészek alkotásaiból készített összeállításunkkal tisztelgünk a forradalom és hősei emléke előtt.

Dr. Fűzfa Balázs, irodalomtörténész, a Nyugat-Magyarországi Savaria Egyetem docense néhány éve útjára indította „A 12 legszebb magyar vers”-projektet.

Párisba tegnap beszökött az Ősz. / Szent Mihály útján suhant nesztelen / Kánikulában, halk lombok alatt / S találkozott velem.

Tragikus sors - vitális költészet címmel rendezett irodalmi estet Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából a Párizsi Magyar Intézet. A magyar költőről verseinek francia műfordítója, Jean-Luc Moreau, valamint három frankofón magyar költő, Tóth Krisztina, Lackfi János és Imreh András beszélgetett.

Egyszerre jelent meg a héten franciául Szabó Magda két regénye: A pillanat (Creusais) és az Ókút. Az utóbbit, a "gyermekkori emlékekről univerzális elhivatottsággal" beszélő művet, külön írásban ajánlotta olvasói figyelmébe a Le Figaro.

Hamarosan megkezdődik az idei francia irodalmi díjak őszi szezonja. Franciaországban az irodalmi díjak kiosztását hatalmas érdeklődés övezi. Szemben például Nagy Britaniával, a franciáknál inkább az irodalmi közvélemény elismerésére, megbecsülésre, és országos ismertségre számíthat a nyertes, míg az angoloknál az elismerés mellé a díjakhoz magas pénzjutalmak is járnak.

A francia irodalmi alkotások újra és újra felbukkanó témája az ész és az érzelem, az érzékelés és a megfigye­lés közötti konfliktus. A 18. században Montesquieu, Voltaire és mások a klasszikus hagyománynak megfe­lelõen az érthetõ megfogalmazásra és az objektivitásra helyezték a hangsúlyt.

Az irodalmi szemle a miskolci Mûút irodalmi, mûvészeti és kritikai folyóirattal való együttmûködésben jelenik meg. Interjút olvashatunk - valószínûleg az egyik utolsót - Norman Mailer amerikai íróval a franciául - és magyarul is - nemrégiben megjelent Hitlerrõl szóló könyve kapcsán (Várkastély a vadonban).

1868. május 6-án a szülõk Le Mans-ból tartottak normandiai otthonuk felé, ahol az apa, Julien Leroux, közüzemi szállítóként dolgozott. Át kellett szállniuk Párizsban és eljutniuk egyik pályaudvartól a másikig, mindezt pedig lovas kocsikkal zsúfolt utcákon keresztül tehették csak meg.

Andrei Makine a gorbacsovi idõkben, alig harmincévesen emigrált Franciaországba. Orosz származású, francia nyelven író szerzõ, önéletrajzi trilógiájának harmadik része a tavaly megjelent A francia pilóta. Regényei a klasszikus orosz és francia szépírói hagyományok különleges ötvözetei. Személyes, rendkívül szuggesztív stílus jellemzi, miközben egyéni sorsokat formál háború és árvaház, barátság és szerelem, hatalmi önkény és létformává lett önfeláldozás.