Bienvenu sur notre site.   Click to listen highlighted text! Bienvenu sur notre site. Powered By

Francia nyelv a FacebookonFrancia nyelv a TwitterenFrancia nyelv a Youtube-onFrancia nyelv Google+Francia nyelv RSS

Állásajánlatok

Nagy László világjárása a Ki viszi át a Szerelmet francia fordításai tükrében

Mivel két fordítás van, megnéztük mindkét verset, külön-külön is, összevetettük őket, kerestük Nagy Lászlót. A fordítók jó ismerőseink, e sorozatban már foglalkoztunk velük, Guillevic az egyik, Timár György a másik. Megjegyezzük, hogy a részletes filológia elemzés bemutatásától itt eltekintünk.

Vizsgálódásunk hívószavai: cím, versszerkezet, sorritmus, rímek, írásjelek, képek–fogalmak, szavak, ezek mentén az olvasó is nyomon követheti a francia verziókat, amelyek megtalálhatók a honlapon. Itt csak néhány érdekesebb megoldásra hívjuk fel a figyelmet, például: mindkét fordítás követi a magyar verset abban, hogy nincs strófa, a vizsgált pontokon a két fordítás eltér a magyartól, illetve egymástól. Ugyanakkor a ’tücsök’ mindkét fordítónál grillon. Miért nem a híres „cigale”? (Úgy tűnik, a fordítók kerülni akarták a La Fontaine-féle mihaszna, zenélő tücsök-képet, választásuk a másik fajra esett, amely ügyes, dolgos, bátor, ha kell „képes megküzdeni a betolakodókkal”.)

Az elemzésből nyert elegendő adat birtokában kirajzolódnak a két fordítás közötti azonosságok és eltérések. Első hallásra (és látásra) a Guillevic-vers inkább illeszkedik a fogadó kultúrába, az alexandrinusok (melyek a magyar verseléstől sem idegenek) gyönyörűen átviszik a szöveget a célnyelvi szerkezetbe, hangzásba: a többnyire 13 szótagra töltött sorok simulva váltakoznak 8-asokkal, hullámzik a vers. Guillevic törekedett visszaadni azt, ami Nagy Lászlóra jellemző: a népköltészetből vett dinamikus, összetett dallamritmust. A képiséget lágyan fogja meg, a képekhez, a metaforákhoz finom szavakat talál, az összetettebb képeket szerkezetileg bontja, a személyességet kerüli, az csupán a ’mon’ birtokos determinánssal a saját létre vonatkozik, a többi kérdés: qui? Kerüli a keményebb igéket, a jelzők közül is a gyengédebbet választja, szereti a jelzős szerkezeteket, a főnevek is gyakran általánosabbak, többször használ határozatlan névszói, jelzős szerkezetet, többes számú határozatlan determinánssal.

Például: „des croyances ravagées” – ’meggyötört hitek’ („dúlt hitek”), nem vonatkoztatja „valakire”, általánosan fájdalmas, de az se biztos: erős volt-e valaha. Vagy a „des cathédrales d’injures” – ’szitkozódó, szitokból álló’ („káromkodásból katedrálist”). A jelennel elégedetlenkedő, a hittel bíró a keserves-harcos mindennapiság színterén miért ne engedhetne el egy cifrát? Megesik: egy angyalból kitörhet a józan barom. Baudelaire nyomán nincs ebben semmi oktalanság, ahogy Tornai József citálja az erről szóló elmélkedést. (Hitel, 2007/6, 78-92.) Ám a hite vesztett káromkodhat, de katedrálist nem építhet. E felfogásból, érzésből következhet, hogy elmarad a magyar vers két záró felkiáltó jele! A címbeli híres ige nála „porter”, mely folyamatosságot jelöl ugyan, de kisebb monotóniát is. Nincs benne dinamika, nincs íve a mozgásnak. Hogy miért alakulhatott Guillevicnél így, és milyen irányba viszi ez el a verset, arra később még visszatérünk.

Timár György fordítási felfogásáról és gyakorlatáról e sorozatban már szóltunk Kosztolányi Hajnali részegség című versadaptációja során. Elvei itt is visszaköszönnek. Timár nem alexandrinust alkalmaz, követi az eredeti vers szótagszámát. Így tesz a rímekkel is. A képeket megragadja: sok igét használ, igéi kemények, főnevei, jelzői erőteljesek. Rögtön az első sorban beemeli az egyes szám első személyt az igével: „je meurs” – ’meghalok’. Az „archets de grillons” – ’tücsök-hegedű’ az indítás, szinte megszólítja, hozzá a birtokos determinánssal viszonyt jelöl, a főnevek határozottak. Mindezekkel igen tömör, szinte szikrázó lesz a vers. Nála a „sur l’arc-en-ciel crucifié” a „megfeszítést”, a ’szivárványra feszítést’ adja, a „sa foi blême” konkrétan valakinek a hitére utal, amely halovány, talán sose volt, de mindenestre erősebb öntisztulást, önszembenézést jelez. És itt van a káromkodás: a katedrális határozott, arról van szó, amelyik a „tiéd” (is) lehet/ne, ha nem lennél (lennénk) istenkáromlók. A mindennapiságban káromkodhatsz, de a viszonyodat Istennel intézd el. Ki-ki a maga katedrálisát építi. Ezek után nem meglepő, hogy megmarad a versvégi felkiáltójel, de a kettőből csak egy, s éppen a legutolsó helyett áll kérdőjel! Hűtlen lenne a Nagy László-i hanghoz, üzenethez? Erre még vissza kell térnünk.

A verstani argumentumok világosan jelzik, hogy ugyanarról a versről jelentős eltérésekkel két fordításvers született. Lehetséges ez? Lator László, a kitűnő költő és műfordító vall erről: természetesnek tartja, hogy nincs két ember, aki egyformán közelítene egy vershez, és ugyanazt érezné az olvasás nyomán. S nincs két költő, aki egyformán közelítene egy vershez, ugyanúgy tudná megragadni azt formailag, gondolatilag. Sőt, példákon sorolja, hogy ugyanazon költő, későbbi időszakokban másként fordította ugyanazt a költeményt. A feltárt formai elemek birtokában, a két fordító, Guillevic és Timár sajátos felfogásán és művén keresztül nyomon követhetjük, milyen költészeti irányt vesznek az így „készült” versek, s milyen művészeti „kategóriákhoz” közelítenek, milyen gondolatiságot közvetítenek, miként jelenik meg az eredeti vers írójának költészete, filozófiája. Nagy László verse igen összetett, fogalmilag és képi elemekben nagyon gazdag, az esztétikai eszközök segítségével felfejthetjük az üzenetet; a létmegértési kérdés itt sem kerülhető meg,

Ami mindkét fordításban érződik: a szonett forma, az örök műfaj, melyet változataiban művelnek, ellentmondásait is vállalják, sőt, mintha ez kihívás lenne számukra. Hiszen itt a költői ’én’ megsokszorozódik, a feszes forma, a kötöttségek mozgósítják a „lappangó alkotóerő tartalékait”. A vers mint ars poetica jelenik meg előttük, benne egy világ. Ezen a nyomvonalon haladva, hogyan közelít az egyik és hogyan a másik fordító Nagy László nyelvhez és világhoz fűződő, személyes kifejezés- és látásmódjához? Az ars poetica „sajátságos, különös vers”, három oldalról vesszük röviden szemügyre: a) esztétikai (Hogyan írj?), b) etikai (Hogyan élj?), c) a cselekvés gyakorlatából (Mit tégy meg?). Ez utóbbit egy összefogó tanulmány „lázadó” vonásnak nevezi, amit ezúttal találónak érzünk és örömmel elfogadunk. (AUDET, Noël, « Ces étranges poèmes qui se disent „art poétique" », Études littéraires, vol. 22,  n° 3, Montréal, 1990, 101-111) Természetesen ezek a vonások, oldalak nem mereven elkülönítetten jelennek meg, gyakran átcsúsznak egymásba.

Lássuk, az esztétikai vonás, hogy jelenik Guillevicnél? Ez annál inkább is érdekes, mert ő maga is írt ars poeticát („Art poétique”). Itt azonban az érdekel bennünket, hogyan kezelte a Nagy László-verset. Ő a képeket veszi alapul, kerüli a személyest, nem utal személyre, követve Nagyot olybá veszi, hogy a költő formális eszközökkel folytat költői párbeszédet. Olyan versek sorolhatók ide, mint: „Correspondances” (Baudelaire), „Art poétique” (Verlaine), „Poésie” (Paul Valéry). Tehát a nagy művészi tét: eszmét, gondolatokat képekbe áttenni – elmélet költői eszközökkel megjelenítve, kifejezve. Verlaine még tovább megy verstanának kifejtésében, semmit sem akar kihagyni, fő elem a zene lesz.

Guillevic az esztétikán keresztül viszi Nagy László költészetét a francia költészet modern vonalába. Nem csodálható, ha fordítása végén elhagyja a felkiáltójeleket, nála a mítosz-felfogás érvényesül. Úgy gondolja, verset olvasunk, de semmi kétsége afelől, hogy filozófiát kapunk. A Guillevic-verzióban az esztétika etikát hordoz: a képeken keresztül jutunk a látomáshoz, a világlátáshoz. Ez a határeset, mert az etikai nyitás azzal kezdődik, hogy a költő bejelenti magát: „Je suis poète…” – Költő vagyok… (József Attila), vagy éppen Guillevicnél („Art poétique”): „Je ne parle pas pour moi, / Je ne parle pas en mon nom. / Ce n’est pas de moi qu’il s’agit.” – „Nem önmagamért szólok én, / Nem a magam nevében, / Nem énrólam szól a mese.” (Somlyó György fordítása)

Nagy László, e módszertani oldalról nézvést, határeset. Fel van adva a lecke a fordítónak: hogyan közelítse meg a létezés rejtélyét. Újfajta formanyelvvel találkozik: a népi-szürrealizmus versnyelvével. Hogyan ragadja meg a tárgyi valóság feletti tartalmakat, amikor a magyar költő a képzelet, az álmok, a látomások és az ösztönök mozgósítására törekszik, elsősorban a képek és a visszautaló motívumokkal, szabad képzettársítások révén? Guillevic választ: a népballadás hangulat, a költői emelkedettség, a „földfelettiség” mellett dönt. Igen ám, de Nagynak ez csak az egyik „fele”, egyik énje. Amire igaz: a) menekülés a természetellenes (benne az embert érintő) zavaroktól, b) tiltakozás a társadalmi embertelenségek ellen, c) az álom, az emlék, a fantázia előhívása (és nem elvonulás oda), nem irreális, ellenkezőleg, keményen reális világba, és fölé. Esztétikai kategóriákkal, megerősítve a népi, az emberi őserővel, ösztönökkel. Értékőrző költészet. Nincs kikapcsolva a racionális tudat, háttérben ott lapul, „hajtva van”. Olyan erő, mely átlendít/het a reális nehézségeken, meghaladható a realizmus. Guillevicnél mindez költői felvetés, óhaj, s így menekülés – látomás-mítosz, látomásos-metaforikus versfordítást ad. Következésképpen Guillevicnél nem is fogható meg a „lázadó vonás”.

Nem így Timárnál. Ő etikai vonalon nyit, s már az első sorban így fogalmaz: „je meurs” – ’meghalok’. Tiszta sor: a költői ’én’ és a világ viszonya. Nyissunk halállal, mert hol halál van, ott élet is van. A legtágabb filozófiai diskurzus indul. Mert a halál kísértés. A világba-vetettség egyértelmű, a képek a gondolatiságot hordozzák, megemelik, széppé teszik. Timár ehhez igazítja képeit, eszközei ezért keményebbek, feszesebbek, megrázóak. Mert káromkodni kell, és megfeszülni szivárványon, és űzött állatként, szemfogakban tartva, dacolva árral, vinni az Értelmet által: valahonnét valahová. A Timár-verzió így visz el bennünket a lázadás vonalra, megmutatja Nagy László ars poeticájában a „lázadó vonást”. Olyanok társaságába kerül, mint Mallarmé, Breton, Apollinaire, Rimbaud, akit ő is fordított. És már Camus-nél vagyunk: „Je révolte, donc nous sommes”. – „Lázadok, tehát vagyunk”. Kirajzolódik a cselekvő ember filozófiája: a szépség-hit-lázadás vállalása.

Vegyük elő a verscímet. Mindkét fordító kérdő mondatot szerkeszt. A Timár-féle fordítás meglepő, erőteljesnek hat, már a cím után szinte beleborzongunk. Mert mit lát a francia olvasó? Először is két igét, egyikük műveltető ige (is), a kettő együtt erőteljes cselekvést indukál: „faire” és „passer” – ’átvitet’, azaz: megtenni, megcselekedni. Megjelenik az intenzitás magas foka, ami Nagy „verseinek ontológiai sokrétűségében, polifon struktúrájában, dinamizmusában poétikailag is megragadható kifejezést nyer”.

Szivárványra feszülünk vagy tűnődünk a lehetőségen?

És a címben nincs tárgy, nincs „szerelem”. Titokzatos buzdítás: rajta, de mire? Aztán persze szép sorjában előkerülnek a kommunikációs tényezők: a versbeszéd tárgya, a szerelem. A címben olvasható fogalom, elsőre talán, a konkrétság felé vinné el az olvasó gondolatát, „amour”, oly gyakori szereplője ez francia verseknek is. Ám a kontextusban a szó általánosabb értelmet kap: az életkommunikációban felértékelődik a helyi értéke, a versfolyamban az olvasó számára egyértelművé válik: itt az Élet a tét, az enyém, a tiéd, a miénk. És zárjuk a verset Timárral: a Nagy László-i befejező két felkiáltójel jel közül az elsőt megtartja: kérdés felszólító mondatban, felszólításba sodort kérdés, cselekvésre bujtó dac. És a végső felkiáltójelet kérdőjelre váltja, mintegy a 2. személynek szegezve élesen a döntés akarását: Hát, akkor, komám, ki is viteti át a Szerelmet?! És ne féljünk kimondani: már Sartre-nál tartunk. Ez a szerkezet cselekvést és felelősséget sugároz, hogy beleremeg az olvasó. És példát kínál: a költő alkotói és élet filozófiáját. S mielőtt a nyájas olvasó töprengve elmerengne ennyi szép példa láttán, a versnek hirtelen vége szakad, katarzis, adódik a választás: hogyan legyen ezután? Szivárványra feszülünk vagy tűnődünk a lehetőségen?

A fordítások nyomán: Nagy László földfölötti realista vagy földközeli szürrealista, akárcsak József Attila, nem lóg megélt meséi fölött. Itt természet van, folyó átszelte föld, itt is, ott is élet, de ideát még nem egészen sikerül, rajta, gyerünk a túlsó partra, az is az egész része, oda is van közünk, ott is lesz dolgunk. A folyó nem elválaszt, összeköt, de próbára tesz, az létünk próbaeleme az Egészhez vezető lázongó-küzdő bolyongásban. Nagy László ebben az értelemben (is) modern. Elkésett volna? Nem, a magyar társadalom sokáig partokban gondolkodott, ádáz úszásra úgy vállalkozott, hogy vissza-visszatekintett, a már megélt innenső talaj tétova biztonsága visszahajtotta. Nem vállalkozott, előre igyekezvén vissza-visszanavigálta magát.

Ez a szerkezet cselekvést és felelősséget sugároz, hogy beleremeg az olvasó.

Mi rejlik még e rövid költeményben? Tömör költészet, ars poetica. Noha a költő versét nem nevezi „direkt” ars poeticának, azonban fő mű, a költői nyelv erejével kifejezett világosság által az: hirdet valamit, példát állít oly módon, hogy a beszédmód didaktikus aspektusa tökéletesen integrálódik a költői szándékba. Benne lehet a magyar társadalmi háttér: az ötvenes évek, 1956-1957-től új irány, új part kell. Lehet szélesebben vett (ideológiai-politikai-történelmi) társadalmiság: átmenni a „falon”, még az is sikerült. Benne van a magyar virtus, az összemberi virtus – lehetősége és kötelessége. Mert mi az Amour? Sűrített metafora: beauté – szépség (érzelem) és raison – ész (értelem, szellem), liberté – szabadság, de l’aire – levegő, vérkörök, áram, a természet, a hit.) És megint a faire: megélni, átélni, túlélni, benne van a menekülés, a küzdés a puszta létért. Mert az élet szenvedésbe mártott gyönyörűség. Nagy László számára nem „a legnagyobb kockázat a halál.” De ha halál beüt, ezzel (le)számol, ő is a lehető legnagyobb „életintenzitást” választja minden pillanatban. Ezt tudja ajánlani, „faire passer l’Amour”, a cselekvés végrehajtását szorgalmazza addig, míg megtehetjük, mert „Jönnek a harangok értem”, s ezt senki sem kerülheti el. „A létem, ha végleg lemerül” (bármelyik fordításban nézzük is) típusú kutakodás képes adekvát választ adni a „medializált univerzum esztétikai és cselekvésvalóságára”.

A 12 legszebb magyar verssorozat Amour és Raison szála kötődik Kosztolányihoz, s előreidézi József Attilát (párhuzamok, egybeesések), s ha már szóba hoztuk: Art poétique – Ars poetica: „Aie pour mesure / L’univers!” – „A mindenséggel mérd magad!”, „Sans nul compromis” – „Nincs alku”, „Je ne vais pas aux bistrots d’aujordhui, / Mais à la raison et plus loin!” – „Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább!” – József Attila francia fordításban. De ez már a sorozat újabb versét vetíti előre, s kapcsolja Nagy László kőkemény imperatívuszához. Véletlen lenne?

Hát, akkor, komám, ki is viteti át a Szerelmet?!

Guillevic a francia költészet magas iskolájába helyezi Nagy László itt tárgyalt versét, és e verssel költészetét az ars poetica csúcsaira emeli. A Timár-fordítás a „kultúrhéroszt” ragadja meg és mutatja föl. Mindkettő Nagy László. A két francia fordítás – az egyik lágyan, a másik feszülőn, így vagy úgy – igazolja azokat a magyar elemzőket, akik, mint Czeizel Endre tartotta a költőről: „Felismert tehetsége valóra váltásáért mindent megtett, tehát motivációja különlegesnek mondható.” Nagy László „kultúrhéroszi jegyekkel tipizálható, a remitologizáció jegyében értelmezett értéktudatát, egész esztétikai magatartását a közösségi-nemzeti horizont és az emberi létezés minőségéért vállalt írástudói felelősség határozza meg”, írja Ködöböcz Gábor.

Felvetődik: lehet-e a 20-21. század összetett forgatagában ars poeticát írni? Lehet, lásd Nagy László, és kell, lásd eme világ társadalmi-természeti-eszmei zűrzavarát. Mert mire való a költészet? „A műalkotás, a vers abban segít bennünket, hogy dönteni tudjunk lényeges és lényegtelen dolgok között. Hogy minél világosabban el tudjuk különíteni egymástól azt, ami számunkra vagy embertársaink számára igazán fontos, és megszabadulhassunk minden haszontalan lomtól.” Mert a vers a franciául is Szép és Jó. Segít a döntésben, a felborzolt pillanatban világosságot gyújt. A szivárványra feszített dalnok hív. Itt és most, a francia adaptációval közvetítjük költészetét, s egyben „segítjük eloszlatni azt a régi tévhitet, hogy a francia és a magyar irodalom viszonyában mi csak kaphatunk értékeket, irányokat”.

Ezen írás eredeti, teljes változata: A „folyékony kristály” az Egész, az örök mozgósítója és a tünékeny éltetője. KÁROMKODÓ ANGYAL ÉS SZIVÁRVÁNYRA FESZÍTETT DALNOK. Nagy László világjárása a Ki viszi át a Szerelmet francia fordításai tükrében. = Ki viszi át a Szerelmet, A tizenkét legszebb magyar vers 7., alkotó szerkesztő: Fűzfa Balázs, Szombathely, Savaria University Press, 2010, 195-208.

Szóljon hozzá!

A trágár, személyeskedő, reklámnak minősülő vagy jogszabályt sértő hozzászólásokat töröljük.


Biztonsági kód
Frissítés

Kapcsolódó cikkek

Felolvasó

A címoldalról

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

Tour de France 2014

Franciatanár

Molnár Zsófi
Molnár Zsófi
6 év szakmai tapasztalattal rendelkező, türelmes, empatikus, kedves, mosolygós, fiatal, ELTE francia szakon diplomázott tanárnő vagyok, aki keresi bármilyen korú, bármilyen szinten lévő Tanítványait. Óráim kommunikatívak, igyekszem rengeteg érdekes, onlin

Dr. Csatári Piroska
Dr. Csatári Piroska
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest V. kerület

Halmos Zsuzsanna
Halmos Zsuzsanna
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest III. és VII. kerület, valamint háznál

Helényi Szilvia
Helényi Szilvia
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest III. kerület, és belváros

Kecskésné Halász Anita
Kecskésné Halász Anita
Diplomával rendelkező francia nyelvtanár oktatást, fordítást, vizsgákra felkészítést és korrepetálást vállal Debrecenben. Részletes egyeztetés telefonon és/vagy emailben. E-mail: anitahalasz1003@gmail.com

Marie Javori
Marie Javori
Francia és anyanyelvű vagyok, komunikació szakon végeztem. Szóbeli gyakorlatot, korrepetálást, magánoktatást vállalok, valamint ségítséget az önéletrajz, motivaciós és egyéb levél írásában (stb).

Munkácsi Erika
Munkácsi Erika
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest XIV. kerület

Pamela Gerard
Pamela Gerard
anyanyelvi franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, francia szaknyelv, Budapest II. kerület

Pribilla Andrea
Pribilla Andrea
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest II. és IX. kerület

Rauscher Éva
Rauscher Éva
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Vecsés

Stamfel Andrea
Stamfel Andrea
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest XIII. kerület és megbeszélés szerint

Szabó Dóra
Szabó Dóra
francia magántanár, francia korrepetálás, Budapest XII. kerület és háznál

Széchey Noémi
Széchey Noémi
franciatanár, francia magántanár

Török Adrienn
Török Adrienn
BME nyelvvizsgáztatói képesítéssel, nyelvtanári és Franciaországban szerzett menedzsment diplomával vállalok eredményorientált általános és gazdasági nyelvoktatást. Az órák kommunikatívak, de nem feledkezünk meg a szilárd nyelvtani alapok lefektetéséről

Váczi Andrea
Váczi Andrea
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest II. és III. kerület

Böröczffy-Farkas Boglárka
Böröczffy-Farkas Boglárka
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia magánóra, francia korrepetálás, felkészítés francia nyelvizsgára/érettségire - Budapest XIII. Jászai Mari tér / Skype

Francia szótárak

Hirdetés

Cégünk vállal fordítást, tolmácsolást, lektorálást a következő nyelvekről franciára: angol, német, magyar, szlovák, román, szerb, horvát. 15 éves tapasztalat, referenciák a magyar és nemzetközi piacról. Kiemelt fordítási területek: diplomácia, jog, gazdaság-pénzügy. Kapcsolat: +36 20 95539-254 skype: Benmiliz Services email: benmiliz@hotmail.com

Keresünk...

Munkatársakat

Mániád a francia ? Lehetne jobb is ez a honlap ? Lenne kedved szerkeszteni valamelyik rovatot, esetleg olyat, ami még nincs is ? Ne habozz, keress meg! Végzettség nem feltétel. Vigyázat, egyelőre nonprofit tevékenység! :-( Lásd még a Témák, amiket szeretnék feldolgozni, de... blogbejegyzést! Vagy ha szabadon szeretnél garázdálkodni, indíts blogot nálunk!

Francia nyelv

www.francianyelv.hu - A francia nyelvről, kultúráról, világról

Orosz nyelv

www.orosznyelv.hu - Az orosz nyelvről, kultúráról, világról

Német nyelv

www.nemetnyelv.hu - A német nyelvtanulás, hírek

Click to listen highlighted text! Powered By GSpeech