A francia szavak elválasztása - akárcsak a magyarban - a szótagolás elvén alapul.

Mivel a francia szótag felépítése részben eltér a magyartól, a szavakat sem mindig úgy választjuk el, mint a magyarban. A főbb szabályok a következők:

a) A francia szóban annyi szótag van, amennyi magánhangzó: a-mi-cal, le-çon, beau-té. De ha egy szóvégi bizonytalan mássalhangzót követ, ez az együttes nem számít szótagnak, és nem ajánlatos elválasztani: ex-cuse, en-core, é-ner-gique. (Nyomdai szempontok indokolhatják az ex-cu-se típusú elválasztást, de jobb, ha saját gyakorlatunkan ezt nem követjük.

b) Ha két mássalhangzó van két magánhangzó között, az elsőt a sor végére, a másodikat az új sor elejére írjuk: al-lu-mer, ar-ri-ver, par-tir, an-née, bal-con, his-toire.
Kivétel: Ha két mássalhangzó nem képez kettős hangzót, tehát nem azonosak és a  második 'r' vagy 'l', az elválasztás az első mássalhangzó előtt történik: trou-bler, é-crire, ou-vrir, li-brai-rie, ai-ma-ble-ment. Ez alól a szabály alól csak az r+l csoportok kivételek: par-ler, hur-ler.

c) Ha három mássalhangzó követi egymást a szó belsejében, általában a második után történik az elválasztás: obs-tiné. A középső mássalhangzó gyakran -s-. Ilyenkor az etimológia lehet mérvadó, és az elválasztás az -s- előtt történhet, de ez nem kötelező: in-struit vagy ins-truit, sub-stantif vagy subs-tantif, tran-spirer vagy trans-pirer. Ha a harmadik mássalhangzó 'r' vagy 'l', az első után választunk el: por-trait, ap-plaudir, encer-cler.