Les alizés : ce sont des vents réguliers, du nord-est dans l'hémisphère Nord et du Sud-est dans l'hémisphère Sud. Ils soufflent à environ 20 km/h ;

L'anticyclone : c'est une zone de pression élevée, les nuages sont renvoyés en hauteur ; ils tournent dans le sens horaire dans l'hémisphère nord et dans le sens anti-horaire dans l'hémisphère sud. C'est grâce à eux qu'il fait beau ;

Le cyclone : c'est une dépression tropicale qui se déplace sur la mer vers l'Ouest. Au centre du cyclone se trouve l'œil qui mesure environ 30 km de diamètre – c'est la zone calme – les vents n'y soufflent qu'entre 0 et 30 km/h. Autour de celui-ci par contre, nous avons des vents dévastateurs qui peuvent atteindre les 400 km/h ;

L'ouragan est le nom du cyclone donné dans l'Atlantique Nord et le Pacifique Nord-est ;

La mousson est un courant atmosphérique. Il y a tout d'abord la mousson d'hiver qui désigne un vent sec qui souffle du continent vers les mers d'octobre à avril. Puis, il y a la mousson d'été, qui désigne un vent chargé d'humidité qui souffle des mers et océans vers le continent de mars à septembre ;

La tornade est une colonne d'air formant un tourbillon circulaire, prenant naissance à la base d'un nuage d'orage. Elle est bien souvent de faible diamètre, de 100 m à 1km. Elle se déplace entre 20 et 60 km/h ;

Le typhon est le nom donné au cyclone en Asie du Sud-Est (Pacifique Nord-Ouest).

La tempête est un phénomène météorologique violent avec un diamètre compris en général entre 200 à 1 000 km, caractérisé par des vents rapides (tourbillon) et des précipitations intenses. Elle peut être accompagnée d'orages donnant des éclairs et du tonnerre ainsi que de la grêle et des tornades.

Le orage, de l'ancien français ore qui signifiait vent, est une perturbation atmosphérique d'origine convective associée à un type de nuage particulier : le cumulonimbus. Ce dernier est à forte extension verticale, il engendre des pluies fortes à diluviennes, des décharges électriques de foudre accompagnées de tonnerre. Dans des cas extrêmes, l'orage peut produire des chutes de grêle, des vents très violents et, rarement des tornades.

A szél a hőmérséklet- és nyomáskülönbség alatt születik : lássunk néhány fajta szélet és vihart.

Passzátszelek: azok a rendszeres szelek, az észak-keleti részén az északi féltekén és a dél-keleti, a déli féltekén. Ezek körülbelül 20 km / h sebességgel fújnak;
Az anticiklon: ez egy magas nyomású zóna, a felhők felemelkednek a magasba és az óramutató járásával megegyező irányban forognak az északi féltekén, az óramutató járásával ellentétes irányban a déli féltekén. Nekik köszönhető a szép idő;

Cyclone: Ez egy trópusi légnyomásnyomáscsökkenés, ami nyugat felé helyeződik át a tengeren.. Középpontjában a vihar a szeme, ami körülbelül 30 km átmérőjű – ez a zóna csendes - a szél alig 30 km / h sebességű. Körülötte épp ellenkezőleg, pusztító szelek tombolnak, amelyek elérhetik a 400 km / h is;
Hurrikán a ciklon neve az Atlanti-óceán északi és a Csendes-óceán északi-keleti térségében;

A monszun egy légáramlat. Létezik a téli monszun, ami azt jelenti, hogy száraz szél fúj, a kontinenstől a tenger felé, októbertől áprilisig. Aztán ott van a nyári monszun, ami a nedvességgel-terhelt szélet jelent, ami a tengerek és óceánok felöl a kontinens felé tart,márciustól szeptemberig;
A tornádó van egy örvénylő forgószél , amely egy viharfelhő lábánál kezdődik.Gyakran a kis átmérőjű, 100 m-1km. Sebessége 20 és 60 km / h;
A tájfun a neve a délkelet-ázsiai ciklonoknak.

A tempête vagy vihar egy heves időjárási jelenség, átmérője általában 200 és 1000 km, jellemzői a gyors szelek (forgószél), és a heves esőzések. Zivatarokat követhet, villámlással és mennydörgéssel, jégesővel és tornádókkal.

Az orage vagy vihar –az ősi francia „ore” a szelet jelenti–, egy légköri zavar, amely egy bizonyos tipusú zivatarfelhőből képződik. Ez egy nagy függőleges irányú kiterjedést eredményez, heves esőzéssel, villámlás és dörgés által kísért elektromos kisülésekkel. Szélsőséges esetekben a vihar okozhat jégesőt, erős szelet és ritkán tornádót.