Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Ezek közül a lepjelentõsebb a kelta eredetû gall nyelv volt, melyet több milliónyi, jelentõs kereskedelmi és katonai központokat (pl. a mai Autun melletti Beuvray hegyen található Bibracte-ot) kiépítõ õslakó beszélt.Nyelvükrõl meglehetõsen keveset tudunk. Kimutatható lexikai, fonetikai és morfológiai hasonlóságok fedezhetõk fel az Appenini-félszigeten beszélt és a latinhoz közel álló indoeurópai nyelvekkel.

A római hódítók nyelve fokozatosan kiszorította és asszimilálta a gall nyelvet.  A kereskedõk, a hivatalok, az iskolák, a hadsereg nyelve - a kereszténység térhódítása után pedig a vallás nyelve is - a latin lett. Nemsokára átvették a latint a kialakuló városok lakói és az új uralkodó osztály tagjai, akiket Róma kiváltságokkal, hivatali rangokkal, valamint az iskolákon keresztül érvényesülõ kulturális fölényével megnyert a maga számára.

A gallok legendás ellenállása a római hódítókkal szemben - amit népszerû formában a közkedvelt Astérix és társai képregénysorozat kalandjai is megörökítettek - egyre gyengült, a gall nyelv a falvakba, elszórt településekre szorult vissza, majd fokozatosan ott is elhalt, és az V. században már valószínûleg csak egyes elszigetelt hegyvidéki területen beszélték.  Az elõbbieket bizonyítja az az írás, melyben SIDOINE APOLLINAIRE, latinosan APOLLINARIS SIDONIUS (430-486), keresztény latin költõ, római prefektus, majd Clermont püspöke kijelentette, hogy az arverni nemesek (a jelenlegi Auvergne területén élt egyik gall törzs tagjai) végre megszabadultak a kelta nyelv kötelékeitõl. A gall nyelvrõl alig van írásos emlékünk. Csupán mintegy hatvan rövid, Gallia elfoglalása utáni idõszakból származó, görög vagy latin betûs felirat és egy rövid glosszárium - az ún. Glossaire de Vienne - maradt ránk.

Az egyik leghosszabb feliratot, egy bronz asztalra vésett naptárt 1897-ben fedezték fel Colignyben. Ez túlnyomó részt személyneveket és helységneveket tartalmaz, ezen kívül néhány egyszerû, többnyire rövidített alakban szereplõ szót, melyeknek megfejtése mind a mai napig vita tárgyát képezi.  VERCINGÉTORIX (ver 'fõ' + cingéto 'harcos' + rix 'király') nyelvének nyomai - melyet a francia nyelv gall szubsztrátumának is nevezünk -, az alábbi területeken élnek tovább:  

a) Az alapszókészlethez tartozó, mintegy hetven, többnyire a mindennapi élettel, az élõvilággal, a halászattal, a vadászattal, a földmûveléssel, az állattenyésztéssel kapesolatos szóban. Pl.: une alouette 'pacsirta', un balai 'seprû', un bec 'csõr', bercer 'elringatni', un bouc 'kecske', un bouleau 'nyírfa', briser 'széttörni', la bruyére 'hangafû', de la cervoise 'árpasör', changer 'változtatni', un char 'szekér', une charpente 'gerendázat', une charrue 'eke', un chemin 'út', un chéne 'tölgyfa', une cloehe 'harang', craindre 'félni', un druide 'druida, kelta pap', un if 'tiszafa', une javelle 'marok, nyaláb, halom', une lande 'rekettyés, hangafüves puszta', de la lie '(bor)seprõ', une lieue 'mérföld', un mouton 'birka', un orteil 'lábujj', un quai 'gát, töltés', une ruche 'kaptár', un sapin 'fenyõfa', un valet 'szolga, cseléd', un vassal 'vazallus'. 

A felsorolt szavak közül talán legérdekesebb sorsa a lieue 'mérföld' szónak van. A rómaiak hódításuk során Gallia területén mindenfelé mérföldköveket helyeztek el. A római mérföld ('un mille romain') 1485 métert jelölt. A római szokásokat és a nyelvet is átvevõ gallok azonban érdekes módon évszázadokon keresztül makacsul õrízték és generációról generációra örökítették saját gall mérföldüket ('une lieue gauloise'), mely 2 222 méternek felelt meg, és amely csak a metrikus rendszer 1795-ben történt bevezetése után kopott ki, átadva a helyét a kilométernek.

A gall mérföld emlékét a mai nyelvállapot néhány állandósult kifejezésben õrzi. Pl: les bottes de sept lieues 'hétmérföldes csizma', étre á cent lieues de penser que... 'esze ágában sincs azt gondolni, hogy...', á cent lieues á la ronde 'széles körben, ameddig a szem ellát'. Említést érdemel még a franciában közszóként mára már kihalt biévre 'hód', vagy bouge 'kis bõr táska' esete. Az elsõ a gall beber alakból származik, és földrajzi nevekben - például Párizs egyik utcanevében (rue de Biévre), a Párizs közelében fekvõ Biévres kisváros és folyó (la Biévre) nevében, vagy a fent említett, ismert archeológiai lelõhely, Bibracte nevében él tovább, míg a második nemzetközi karriert futott be.

Elõbb bougette 'kis táska, bõr erszény' alakban terjedt el az ófranciában, majd átkerült az angolba is, ahol az ismertebb budget alakot vette fel, és a francia forradalom idején került vissza Franciaországba 'költségvetés' értelemben. A szó több európai nyelvben - még a magyarban is (vö. büdzsé) - megtalálható.

b) Helységnevekben, melyek igen értékes információkkal szolgálnak a gallok életmódjáról, szokásairól és persze nyelvérõl is. A Provincia Narbonensis - nagyjából a mai Provence, Languedoc - területének kivételével, fõleg Franciaország északi részében igen nagy számban találhatók olyan településnevek, amelyek - még latinos változatukban is - valamilyen nyelvi elemükben azonosítható gall településtípust vagy törzsnevet jelölnek. Pl.:Katonai védelmi helyek, melyekre a -dunum, -durum, -rato 'erõdítmény, magaslat, földsánc' jelentésû, a hangfejlõdés során átalakult elemek utalnak. Pl.: Lugdunum = Lug 'kelta fõisten' + dunum - Lyon, Virodunum -> Verdun, Nemetodurum ~ Nanterre, Carbantorato - Carpentras stb. Kereskedelmi központok, piacok, melyekre a -magus 'piac' jelentésû, a hangfejlõdés során átalakult elem utal. Pl.: Rotomagus ~ Rouen, Noviomagus ~ Noyon stb. Szent helyek, melyekre a -nemeto 'szentély' jelentésû, a hangfejlõdés során átalakult elem utal. Pl.: Nemetodurum -> Nanterre 'szentély erõdítmény' stb. 

Konkrét földrajzi helyzetre utaló nevek. A -lano 'síkság' jelentés található meg Meulan - sõt az olaszországi Milánó - nevében, amely a Mediolanum 'a síkság közepe' névbõl alakult ki. A Le Havre közelében található Lillebonne város nevében pedig a bona 'kikötõ' jelentésû szó fedezhetõ fel (Juliabona 'Julius Caesar kikötõje'). Argenteuil, Auteuil, Nanteuil stb. nevében pedig a gall -ialos 'tisztás' szó bújik meg.

Az -acos 'település, falu' jelentésû végzõdés. Az -acos gall elembõl fejlõdött ki a latin -acum, -iacum szuffixum, amely több ezer francia helységnév képzõje lett. Pl.: Cantiliacum --~ Chantilly, Cameracum --> Cambrai stb. Dialektustól és hangkörnyezettõl függõen Franciaország különbözõ vidékein különbözõ alakokban - például -ac, -ay, -y, -é, -ey, -ieu - fordul e18. Tanulságos ezeket az alakváltozatokat az azonos eredetû helységnevek esetében összevetni. Ilyen például a Victor(ius) + acum esete. Amint látható, az õsi -ac végzõdés két vidéken maradt fenn. Egyrészt a breton hatására a Bretagne-félszigetnek még azon a részén is, amelyre a breton befolyása kisebb mértékû volt, másrészt pedig Saintonge környékén, amely régen sokáig a latinhoz közelebb álló oc dialektus hatása alatt állt. Számos település nevében az ott élõ törzs neve szerepel. Párizs, pontosabban a mai ile de la Cité helyén, jóval a római hódítás, sõt még a kelta-gall törzsek megjelenése elõtt egy Lutetia 'mocsár' (Lutéce) nevû település állt. A francia fõváros mai nevét a parisü nevû kelta törzsrõl kapta. Poitiers a pictavi 'ravaszok', Bourges a bituriges 'a világ királyai', Nimes pedig a nemausos 'a források kelta istene' nevû törzsekhez kötõdik. A fenti törzsnevek közül egyébként némelyikbõl két városnév is származik, attól függõen, hogy latinosan vagy a gall nyelv szerint hangsúlyozták. Pl.:Az, hogy a fenti elemek miért olyan ritkák Franciaország déli, délkeleti részében (Provincia Narbonensis), valószínûleg azzal magyarázható, hogy a gallok elég késõn és csak szórványosan hatoltak be erre a területre, melyet viszont a rómaiak igen korán - mintegy hatvan évvel Gallia egyéb területeinek meghódítása elõtt -, gyorsan és igen mélyrehatóan romanizáltak. Ebben nyilvánvalóan segített az a tény is, hogy már a Kr. e. VII. századtól kezdve görög települések alakultak ki ezen a vidéken (vö. pl. a kis-ázsiai Phokaiából jövõ görögök által Kr. e. 600 körül alapított Massalia - Marseille).

c) A gallok ún. húszas számolási rendszere ('numération vicésimale') él tovább a quatre-vingts 'nyolcvan' és a quatre-vingt-dix'kilencven', valamint a les Quinze-Vingts alakokban is. Ez utóbbi - melyet gyakran Les XV/XX formában is írnak - annak a párizsi menhelynek a neve, melyet Szent Lajos 1254-ben alapított a Szentföldrõl vakon hazaérkezett 300 (= 15x20) vak lovag számára.

d) Kelta-gall befolyás fedezhetõ fel a magyarok számára mindig fejtörést okozó dans huit/quinze jours, d'aujourd'hui en huit/quinze 'egy/két hét múlva' kifejezésekben is. Honnan a nyolcas szám, amikor a hét hét napból áll? A kelták nem napokban, hanem éjjelekben számoltak. A velszi nyelvben a hét kifejezésére még ma is a wyth-nos 'nyolc éjjel' alakot használják. Ezt a struktúrát õrizte meg a francia is, csak az éjjel szót cserélte ki a nappal szóval. 

e) A gallok kiejtése valószínûleg lényegesen befolyásolta még a latin nyelv fonetikai fejlõdését is. A nyelvtanra gyakorolt hatásáról igen keveset tudunk. Egyesek szerint a latinban ismeretlen, viszonyszóval kifejezett célhatározós szerkezet - Il travaille pour réussir 'Azért dolgozik, hogy sikereket érjen el' - például a gall nyelv nyomán honosodhatott meg a franciában. (Bárdosi-Karakai: A francia nyelv lexikona)

Kövess minket!

Francia szótárak

Hirdetés

Pierre Waline blogja

 

Bíró Ádám blogja Párizsból

 
 

Actualité sportive vue de Budapest

Francia idegenlégió blog

 

Baranyi Beatrix, Recto et verso

 

Állásajánlatok

A címoldalról ajánljuk

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Franciatanárok

  • 1
  • 2
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó