"Valakinek alkalma volt Saint-Cloud-ban, Marengónál, Moszkvában látni Napóleont; most ez a valaki, nem a stílus szépségére törekedve, megírja Napóleon életét. Gyűlöli a fellengősséget, a képmutatásnak, a XIX. század divatos bűnének ikertestvérét..."

1944. augusztus 25-én Leclerc tábornok csapatai a párizsiak lázadása által bátorítva behatoltak a fővárosba. "Ezek Leclerc franciái!" - kiáltottak fel az örömmámorban úszó Párizsiak.

A szövetségesek 1944-ben, a partraszállás előtt és után porig bombázták Caen városát, és ezzel háborús bűntényt követtek el - állítja a témában új könyvvel jelentkező Anthony Beevor angol hadtörténész, aki szerint a németek hetekig kiválóan védekeztek a támadások ellen.

A franciaországi német megszállás egyik leginkább fájdalmas, és felejteni vágott fejezeteit eleveníti fel egy nemrég megjelent könyv: a sokkolóra hangszerelt műből az ellenség szeretőinek és feleségeinek történetét ismerhetjük meg.

A középkori Párizs első, a 10. század táján épült védelmi rendszerének maradványaira bukkantak rá régészek a francia főváros szívében - jelentette be a megelőző régészeti kutatások intézete (INRAP).

1794-ben, a francia forradalom tetőpontján a hadsereg alakulatai közel 170 ezer embert gyilkoltak meg az ország nyugati részén. Bár az esetet a történészek is szívesen felednék, a helyi tartományi kormányzat az ENSZ-nél kérvényezné az akkor történtek népirtássá minősítését.

Egy amatõr brit történész szerint az általa felfedezett normandiai bunkerból zúdítottak a németek gyilkos tüzet 1944. június 6-án az Omaha partszakaszon partra szálló amerikai katonákra.

1906. június 12-én történt, hogy a francia semmitőszék rehabilitálta Alfred Dreyfus francia kapitányt, akit hamis vádak alapján hazaárulásért ítélt el, majd száműzött a rennes-i katonai bíróság.

Az elsõ világháború borzalmai közepette a háborû elõtti évek Franciaországa a kényelem, az elegancia és a biztonság országaként élt tovább az emberek emlé­kezetében. A jövõ tömegháborúkkal, gazdasági össze­omlással, politikai és technológiai forradalmakkal fe­nyegetett: így tehát érthetõ, hogy a századforduló vi­szonylag ártatlan éveit hamis csillogással vonták be.