Bienvenu sur notre site.   Click to listen highlighted text! Bienvenu sur notre site. Powered By

Francia nyelv a FacebookonFrancia nyelv a TwitterenFrancia nyelv a Youtube-onFrancia nyelv Google+Francia nyelv RSS

Állásajánlatok

Trianon francia szemmel

A magyar közvéleményben mindmáig feldolgozatlan Trianon-szindróma, és ezzel szoros összefüggésben Franciaországnak az első világháború után Kelet-Közép-Európa területi rendezésében játszott, gyakran még ma is heves indulatokat kiváltó szerepe okán fontos, hogy választ keressünk arra a kérdésre: hogyan viszonyult e nagyhatalom régiónkhoz az első világháború idején?

Az első világháború előtt a Kelet-Közép-Európával foglalkozó francia szakértők meghatározó csoportjai és a külügyi vezetés egyetértettek abban, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának továbbra is fenn kell maradnia, noha időszerűnek látták korszerűsítését, föderalizálását. Az 1891-93-ban a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia ellen kialakított orosz stratégiai szövetség miatt 1914 előtt a Quai d'Orsay-n nem gondoltak a cári birodalom területén élő népek nemzetállami fejlődésének támogatására sem. A „Nagy Háború" évei azonban alapvető változásokat hoztak a francia egyetemi és kormányzati körök térségünkkel kapcsolatos szemléletében.

„A Habsburgoknak el kell tűnniük"

A Közép- és Kelet-Európa szláv népeivel foglalkozó legjelentősebb 19. századi francia kutatók, Louis Léger és Ernest Denis - akik a szlávokban addig is a németekkel szembeni támaszt látták - az elhúzódó háború borzalmainak hatására a tudományos tárgyilagosság helyett egyre inkább a politikai propaganda hangján szólaltak meg. Felülvizsgálták a Monarchia továbbélését támogató korábbi nézeteiket is. Léger már 1914 végén, 1915 elején azt írta: „Ausztria elmulasztotta betölteni történelmi hivatását"; „Ausztria Németország előőrsévé vált", „Ausztriának tehát el kell tűnnie". Denis hasonló gondolatokat fejtegetett: „A Habsburgok betölthették volna Németország felügyelőjének szerepkörét, ám ők ezt visszautasították, és most már túl késő ehhez visszatérni. A Habsburgoknak el kell tűnniük. Az új Európa stabilitásának legelső feltétele Ausztria megszűnése."

Az új Európa stabilitásának legelső feltétele Ausztria megszűnése.

A Kelet-Közép-Európából az első világháború idején Nyugatra került emigráns politikusok szintén az Osztrák-Magyar Monarchia szétzúzása mellett foglaltak állást. Ez teljes szemléletváltást jelentett, hiszen a háború előtt a térség nemzeti mozgalmainak csaknem minden irányzata Ausztria-Magyarország területi egységének fenntartását kívánta. Tomáš Garrigue Masaryk, a cseh nemzeti mozgalom vezetője is ekkor még attól tartott, hogy „ha Ausztria egy európai konflagrációban szétesne, a csehek Németországhoz kerülnének". 1914 októberében az angol kormányhoz küldött memorandumában írt először a független cseh állam létrehozásának szükségességéről.

Az immár önálló nemzetállam megteremtését célul kitűző kelet-közép-európai emigráns mozgalmak egyik fő működési területe Franciaország lett.

A párizsi cseh emigráció vezetői, különösen a Csehszlovák Nemzeti Tanács főtitkára, Eduard Beneš széles körű társadalmi kapcsolatait felhasználva igyekezett a francia kormányzati köröket meggyőzni az önálló cseh állam megteremtésének szükségességéről. Módja volt megismerkedni a francia külügy fontos vezetőivel is, akik jelentős szerepet játszanak majd a háború utáni rendezésben.

Nemzetbiztonsági érdek

Le petit TrianonAz 1914-1915-ös francia sajtó tanulmányozása azt mutatja, hogy - az egyetemi körökhöz és a cseh emigránsokhoz hasonlóan - a francia média és a közvélemény szinte teljes egésze a Monarchia felbomlását várta. Annál meglepőbb, hogy a francia kormányzat csak nagy fáziskéséssel, 1917-1918 folyamán fogadta el Ausztria-Magyarország megszüntetésének programját. A francia békejavaslatok kidolgozására felállított bizottság 1916-os ajánlása is azt hangsúlyozza, hogy Franciaországnak az Osztrák-Magyar Monarchia szövetségi állammá alakítása és nem a szétzúzása az érdeke. Mindez a korábbi feltételezésekkel ellentétben azt valószínűsíti, hogy sem a híres szlávszakértők, sem a kelet-közép-európai emigráns politikusok lobbitevékenysége nem befolyásolta érdemben a háború alatti francia kormánypolitikát. A paradigmaváltás a hadi helyzet alakulásával állt összefüggésben. Vagyis Franciaország térségünkkel kapcsolatos külpolitikáját az első világháború idején is a nemzetbiztonsági szempont határozta meg.

Miután 1916-ra a központi hatalmak számára világossá vált, hogy nem tudnak Oroszországgal különbékét kötni, s ily módon háborújukat egyfrontossá tenni, az orosz forradalmárok támogatásán túl a nemzetiségi kérdés háborús eszközként való felhasználása mellett döntöttek. E politika keretében 1916. november 5-én Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia elismerte a Lengyel Királyság önrendelkezését; 1917. december 5-én a finnek kiáltották ki függetlenségüket a német csapatok védelmében. A „nemzetiségi fegyver" bevetésére az antantnak s benne Franciaországnak is válaszolnia kellett. Az ellencsapás lehetséges területe Közép- és Kelet-Európában kínálkozott, ahol azonban az orosz érdekeltség miatt a francia kormánynak nagy óvatossággal kellett eljárnia. Mivel a franciáknak az 1916-os év véres csatái következtében megfogyatkozott katonalétszám pótlásáról is gondoskodnia kellett, Párizsban felmerült a csehek és a lengyelek katonai felhasználásának lehetősége.

A francia média és a közvélemény szinte teljes egésze a Monarchia felbomlását várta.



A cseh emigráció iránt a francia külügyben 1916 elejétől megnövekedett figyelem jele volt, hogy február 3-án Aristide Briand francia miniszterelnök fogadta Masarykot, aki úgy vélekedett, hogy Németország meggyengítésének legjobb módszere, ha az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásával önálló kis államokat hoznak létre. Hogy a francia politikus azonosult volna ezzel a programmal, nem látjuk bizonyítva. A találkozó puszta ténye azonban jelentősen növelte a cseh emigráció presztízsét, s az is, hogy Briand hozzájárult a közlemény kiadásához a tárgyalásokról. Ezt tovább erősítette az is, hogy cseh önkéntesekből francia hozzájárulással önálló hadtest alakult.

A nemzeti kérdés háborús eszközként való felhasználásának a cseh ügy mellett másik fontos területe Lengyelország kérdése volt. A lengyel függetlenség megteremtésére és így a lengyelség megnyerésére tett német és osztrák-magyar gesztusok ellensúlyozására Franciaországnak a stratégiai fontosságú orosz szövetség miatt kezdetben igen csekély lehetőségei voltak. A francia kormánynak a lengyelekkel kapcsolatos politikájában a nagy változás azt követően következett be, hogy az orosz Ideiglenes Kormány 1917. március 29-én elismerte a lengyel függetlenséget. Június 4-én Raymond Poincaré köztársasági elnök létrehozta a franciaországi önálló lengyel hadsereget, amely lépés nyilván a francia haderő létszámproblémáját volt hivatott enyhíteni. A cseh példához hasonlóan a lengyel katonai szerepvállalás is növelte az emigráció politikai súlyát, mozgásterét. A francia külügyminisztérium ki is kérte véleményüket Lengyelország jövőjét illetően. Erasme Piltz válaszában fontosnak tartotta, hogy Lengyelország három része egy független államban egyesüljön, legyen szabad kijárata a tengerhez, s így betölthesse a Németországgal szembeni védőbástya szerepét.

Fordulat Oroszországban

A francia kormányzat Kelet-Közép-Európával kapcsolatos politikájában 1917. november-decemberben minőségi változás ment végbe. 1917. novemberében ugyanis Szentpétervárott hatalomra kerültek a bolsevikok, akiknek békeprogramja nyomán várható volt, hogy Oroszország kiválik a háborúból, és felbomlik a Párizs számára stratégiai jelentőségű francia-orosz szövetség. Megkerülhetetlenül fontos lett tehát a francia külpolitika számára, hogy a cári birodalmat helyettesítendő megtalálja Németország új keleti ellensúlyát. Ebben az összefüggésben értékelődött föl még inkább a jövőbeli Lengyelország, és kaptak új jelentőséget az Osztrák-Magyar Monarchia területén élő, önálló állam alapítására vagy a szomszédos nemzetállamhoz való csatlakozásra törekvő népek, illetve az azokat képviselő politikai emigrációk, mindenekelőtt pedig a csehszlovákok.

Oroszország háborús szövetségének elvesztése a francia kormány Ausztria-Magyarország irányában tanúsított magatartásában is irányváltást hozott. Megerősítette ugyanis a november 17-ei francia kormányváltozás nyomán hatalomra került miniszterelnököt, Georges Clemenceau-t és barátját, Pichon külügyminisztert abban, hogy végrehajtsák a Monarchia felbomlasztásának általuk már korábban is képviselt programját. Ez az új koncepció a francia külügyminisztériumban 1917. november 26-ai dátummal keletkezett iratában is jelentkezik. Ebben Lengyelország Németországgal szembeni kiemelt védelmi funkcióján túl szó esik a másik fontos pillérről, egy „megnövelt Romániáról." Sőt: „A germán expanzió elleni védőövet megfelelően egészítheti ki új államok létrehozása keleten" - írta a feljegyzés szerzője.

Ezek az „új államok" csak Ausztria-Magyarország felbomlása után, annak helyén keletkezhettek. Néhány héttel később, 1918. január 5-én Pierre de Margerie, aki a politikai ügyek igazgatója volt a francia külügyminisztériumban, a belga nagykövettel beszélve hangsúlyozta, hogy egy hatékony Németország elleni szövetséghez Oroszország helyettesítésére Lengyelország önmagában nem elegendő; Csehszlovákiát, Fehéroroszországot, Ukrajnát, Besszarábiát és Romániát is szükséges bevonni a németellenes francia biztonsági zónába. Mindez azonban nem jelentette még a francia kormány visszavonhatatlan elkötelezettségét a Monarchia szétzúzása mellett, amelyhez egy sokkal ellentmondásosabb és bonyolultabb folyamat vezetett el.

Felégetett hidak

Ausztria-Magyarország esetleges megszűnése nyomán az európai hatalmi egyensúly megbomlásától tartott ugyanis az amerikai és a brit kormány, sőt a francia politikai elit egy része is. Lloyd George brit miniszterelnök 1918. január 5-én az angol szakszervezetek delegáltjai előtt mondott beszédében kijelentette, hogy a Monarchia szétzúzása nem brit háborús cél. Wilson elnök híressé vált január 8-ai kongresszusi üzenetének 10. pontjában Ausztria-Magyarország népei számára autonóm fejlődést és nem függetlenséget kívánt.

Még a Béccsel folytatott titkos különbéke-tárgyalások április eleji megszakadása után is elhangzottak a francia Képviselőházban a Monarchia továbbélését támogató felszólalások. Így április 30-án Paul Painlevé egykori miniszterelnök ezt mondta: „Az antant nem akarta, hogy vége legyen a Habsburgok Ausztriájának, inkább Ausztria modern alapokon nyugvó, a népek önrendelkezési jogának elvét figyelembe vevő átszervezését kívánta." „Önök felégették a hidakat Ausztria felé. Ennek a politikának később látjuk majd meg a következményeit. Oroszország tönkre van téve, nem tudom, érdekünkben áll-e, hogy Ausztria darabokra legyen szabdalva. Nem tudom, hogy a darabok milyen befolyás alá kerülnek majd" - érvelt Marius Moutet szocialista képviselő május 3-án.

A vég kezdete

A francia kormányzati körökben is helyenként jelentkező bizonytalanság ellenére az új francia Kelet-Közép-Európa-koncepció tovább erősödött. Három a háború menetét jelentősen befolyásoló esemény történt, ami az új irányvonalat megszilárdította. 1918. március 3-án Szovjet-Oroszország különbékét kötött a központi hatalmakkal, és kivált a háborúból, ami nyilván a francia-orosz és a brit-francia szövetség azonnali felbomlásával járt. Április elején botrányos körülmények között (Czernin-incidens) végleg megszakadtak az Osztrák-Magyar Monarchiával 1917 márciusa óta folyó titkos különbéke-tárgyalások. Továbbá 1918. május 14-15-én Spában Németország és Ausztria-Magyarország egy vámunió irányába mutató szoros gazdasági együttműködést célzó szerződést írt alá.

Megvalósulni látszottak a francia biztonságpolitika számára ijesztőnek tűnő Mitteleuropa-tervek. Vagyis Oroszország mint szövetséges végképp kiesett, a központi hatalmak egysége látszólag tovább erősödött, miközben a nyugati front megsegítésére várt amerikai csapatok tömegesen még nem érkeztek Franciaországba. Ebben a válságos helyzetben a francia kormány minden szóba jöhető tartalékot - köztük a központi hatalmak által már évek óta előszeretettel alkalmazott „nemzetiségi fegyvert" is - igyekezett bevetni.

1918 májusában a francia miniszterelnök egy nyilatkozatában szükségesnek nevezte az Osztrák-Magyar Monarchia szétzúzását.

E politika keretében a Monarchia úgynevezett „elnyomott nemzeteinek" 1918. április 8-10-én Rómában tartott kongresszusát, amelynek résztvevői a közös elnyomó elleni közös küzdelemre szólítottak fel, Franciaország egyértelműen támogatta. A tanácskozáson maga Clemenceau is megjelent a nemzetek képviselői előtt, és elítélte a Monarchiát. Röviddel később Beneš azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy ismerje el Csehszlovákia függetlenségét. A „Tigris" ezt akkor még hivatalosan nem tette meg, de megérlelődött benne a meggyőződés a cseh emigráció törekvéseinek támogatását illetően.

A francia külpolitika irányítói ezután rendszeresen fogadták Benešt, és a Quai d'Orsay-n egy külön hivatalnokot bíztak meg a lengyel és a cseh ügy figyelemmel kísérésével. 1918 májusában a francia miniszterelnök egy nyilatkozatában szükségesnek nevezte az Osztrák-Magyar Monarchia szétzúzását. A csehszlovák emigráció pozícióinak további javulása a korábbiakhoz hasonlóan katonai tényezők függvénye volt. 50-70 ezer fős oroszországi légiójuknak ugyanis az antant azt a szerepet szánta, hogy a többi bolsevikellenes erőt maga köré gyűjtve létrehozza a németellenes keleti frontot. Így kívánták ugyanis megakadályozni, hogy a németek nagyobb erőket helyezzenek át a nyugati frontra, illetve hogy Németország megszerezze az orosz nyersanyagokat.

Új egyensúly

Az antant nem próbálta akadályozni a Habsburg-birodalom szétesését.

E stratégiai felértékelődés politikai hozadékaként október 14-én Párizsban létrejött az Ideiglenes Csehszlovák Kormány. Beneš azonban még ekkor is aggódott. Attól tartott ugyanis, hogy az antant végül mégis különbékét köt a Habsburg Monarchiával. A befolyásos francia diplomata, Philippe Berthelot igyekezett megnyugtatni őt: „Ausztria-Magyarország eltűnésre ítéltetett, és semmi sem mentheti meg" - mondta. Ausztria-Magyarország rövidesen valóban darabjaira hullott szét: október 21-én a bécsi Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakította az önálló német Ausztriát, október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot, a 30-án létrehozott bécsi államtanács tudomásul vette a kettős monarchia felbomlását. Szintén október 30-án a szlovákok kimondták Magyarországtól való elszakadásukat, 31-én a budapesti Nemzeti Tanács nyilvánította ki elválását Ausztriától. December 1-jén a délszlávok deklarálták a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrejöttét, a gyulafehérvári román nagygyűlés pedig kinyilvánította Kelet-Magyarország csatlakozását Romániához. Az antant nem próbálta akadályozni a Habsburg-birodalom szétesését, mivel úgy ítélték meg, hogy a Monarchia mint Németország potenciális szövetségese immár nem járul hozzá az európai egyensúlyhoz.

A francia Kelet-Közép-Európa- politika a Németországgal szemben keleten kiépítendő védelem legfontosabb erősségének a megnövelt Lengyelországot szánták. A lengyel állam azonban önmagában nem tűnt elegendő ellensúlynak, és a Habsburg Monarchia feldarabolásával keletkezett, illetve megnagyobbított további országok bekapcsolását tervezték a németellenes szövetségbe. Berthelot 1918. május 25-ei dátummal készített feljegyzésében a Cseh- és Morvaországból, osztrák Sziléziából és Szlovákiából összeállított Csehszlovákiát tekintette a németellenes övezet csomópontjának, s így a háború után kialakuló új Közép-Európa Franciaország számára legfontosabb államának. A Quai d'Orsay egy 1918 novemberében készült elemzése a francia behatolás szempontjából kifejezetten kedvező képet fest Közép-Európáról, megállapítva, hogy az itt élő népek Franciaországnak tulajdonítják a háborús győzelmet. A „csehszlovákokat" különösen franciabarát nemzetnek látták, akik már a háború eleje óta Franciaország szövetségesei voltak, s akik mindenféle együttműködésre hajlandók Párizzsal.

(Forrás: Hetek)

Hozzászólások   

Atlasz
0 #1 Atlasz 2012-06-10 16:47
Téves illusztráció: A békét a Grand Trianon Galériájában írták alá.
Idézet | Jelentés a moderátornak

Szóljon hozzá!

A trágár, személyeskedő, reklámnak minősülő vagy jogszabályt sértő hozzászólásokat töröljük.


Biztonsági kód
Frissítés

Felolvasó

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

hirdetés
Durand Fordítóiroda

Franciatanár

Varró Kata
Varró Kata
Francia szakon végzett fiatal magántanárként, több éves tapasztalattal francia nyelvből érettségire és nyelvvizsgára való felkészítést, nyelvoktatást, korrepetálást vagy akár szinten tartást is vállalok.

Molnár Zsófi
Molnár Zsófi
6 év szakmai tapasztalattal rendelkező, türelmes, empatikus, kedves, mosolygós, fiatal, ELTE francia szakon diplomázott tanárnő vagyok, aki keresi bármilyen korú, bármilyen szinten lévő Tanítványait. Óráim kommunikatívak, igyekszem rengeteg érdekes, onlin

Dr. Csatári Piroska
Dr. Csatári Piroska
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest V. kerület

Halmos Zsuzsanna
Halmos Zsuzsanna
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest III. és VII. kerület, valamint háznál

Helényi Szilvia
Helényi Szilvia
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest III. kerület, és belváros

Kecskésné Halász Anita
Kecskésné Halász Anita
Diplomával rendelkező francia nyelvtanár oktatást, fordítást, vizsgákra felkészítést és korrepetálást vállal Debrecenben.

Marie Javori
Marie Javori
Francia és anyanyelvű vagyok, komunikació szakon végeztem. Szóbeli gyakorlatot, korrepetálást, magánoktatást vállalok, valamint ségítséget az önéletrajz, motivaciós és egyéb levél írásában (stb).

Munkácsi Erika
Munkácsi Erika
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest XIV. kerület

Pamela Gerard
Pamela Gerard
anyanyelvi franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, francia szaknyelv, Budapest II. kerület

Pribilla Andrea
Pribilla Andrea
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest II. és IX. kerület

Rauscher Éva
Rauscher Éva
Francia nyelv tanítását vállalom felsőfokú nyelvtudással minden korosztálynak, kezdőtől felsőfokig. Nyelvvizsgára, érettségire felkészítés, korrepetálás, szinten tartó társalgás az igényeknek megfelelően.

Stamfel Andrea
Stamfel Andrea
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest XIII. kerület és megbeszélés szerint

Szabó Dóra
Szabó Dóra
francia magántanár, francia korrepetálás, Budapest XII. kerület és háznál

Széchey Noémi
Széchey Noémi
franciatanár, francia magántanár

Török Adrienn
Török Adrienn
BME nyelvvizsgáztatói képesítéssel, nyelvtanári és Franciaországban szerzett menedzsment diplomával vállalok eredményorientált általános és gazdasági nyelvoktatást. Az órák kommunikatívak, de nem feledkezünk meg a szilárd nyelvtani alapok lefektetéséről

Váczi Andrea
Váczi Andrea
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia korrepetálás, Budapest II. és III. kerület

Böröczffy-Farkas Boglárka
Böröczffy-Farkas Boglárka
franciatanár, francia magántanár, francia tanítás, francia magánóra, francia korrepetálás, felkészítés francia nyelvizsgára/érettségire - Budapest XIII. Jászai Mari tér / Skype

Francia szótárak

Hirdetés

Keresünk...

Munkatársakat

Mániád a francia ? Lehetne jobb is ez a honlap ? Lenne kedved szerkeszteni valamelyik rovatot, esetleg olyat, ami még nincs is ? Ne habozz, keress meg! Végzettség nem feltétel. Vigyázat, egyelőre nonprofit tevékenység! :-( Lásd még a Témák, amiket szeretnék feldolgozni, de... blogbejegyzést! Vagy ha szabadon szeretnél garázdálkodni, indíts blogot nálunk!

Francia nyelv

www.francianyelv.hu - A francia nyelvről, kultúráról, világról

Orosz nyelv

www.orosznyelv.hu - Az orosz nyelvről, kultúráról, világról

Német nyelv

www.nemetnyelv.hu - A német nyelvtanulás, hírek

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger... Click to listen highlighted text! Powered By GSpeech