Provence történelme

Az ókori Provence történelme Marseille, pontosabban Massalia kereskedő állomásának megalapításától kezdődik, amikor i.e. 600 körül, Phókaiaból, egy görög kolónia telepedett meg. Egy évszázaddal később Massalia már annyira megerősödött, hogy saját pénzt forgalmazott és a partvidéken gyarmatokat kezdett létesíteni. Érdekesség, hogy a görögök honosították meg az olajfát, az olívaolajat, a szőlőt és a bort, melyek a mai napig fontos részét képezik a vidéknek.

Provence Gallia Provinciáról kapta nevét.

I.e. 2. század körül, Marseille a kelták támadásainak visszaverése miatt hívta be a rómaiakat a városba, ezáltal a római közigazgatás kiépülésével a kereszténység is elterjedt, kijelölve a püspökségek és érsekségek határait. I.e. 122-ben a rómaiak megalapították Aquae Sextiae-t, a mai Aix-en-Provence városát. Róma terjedése Dél-Gallia felé a Hispániába vezető szárazföldi útvonal miatt volt fontos, és i.e. 118-ra már Róma felügyelte a teljes partvidéket.

Rómának Gallia Provincia (innen a „Provence” név) fontos tartománya volt. Az innen származó gabona, olíva olaj és a hajók miatt. A város szerepét jól demonstrálták a kiváló minőségű vízvezetékek, fürdők, amphiteátrumok és templomok.
 
Marseille történelmében akkor fordult a kocka, mikor a polgárháborúban Caesarral szemben Pompeiust támogatta, és a 49-ben bekövetkező ostrom után a birtokait Arles, Narbonne és Fréjus között osztották szét. (Ezt követően a 4. századtól vált megint fontossá a vidék, mivel Constantinus idején Arles a római császárok kedvelt tartózkodási helye volt.)
 
Régészeti leletek alapján lehet tudni, hogy már a 3. században is gyakorolták a keresztény vallást a vidéken, de csak az 5. századtól alapítottak kolostorokat, például a marseille-i Saint-Victor apátságot, mely egyben a központja is volt a térség szétszórt szerzetességének. (Érdekesség, hogy a későbbiekben a korai kereszténység egyik legfontosabb zsinatát 314-ben, Arles-ban tartották.)

476-ot követően zűrzavaros időszak következett, a vízigót és osztrogót inváziók után a frankok kerekedtek felül, de az új urak egyre inkább észak felé fordultak. Így a Földközi-tenger partvidékéhez, Arles-hoz és Marseille-hez kötődő kereskedelem egyre inkább elapadt.
 
Amikor 535 és 537 között a keleti gótoktól a frankok megkapták a térséget, gyakorlati értelemben Provence független maradt, és a későbbiekben Nagy Károly alatt vált a Frank Birodalom részévé.

A híres avignoni híd a Rhône folyón

Simon de Monfort vezetésével a keresztes háborúként meghirdetett hadjárat végére Dél végleg betagozódott a királyságba. Az utolsó provence-i gróf, V. Raymond-Bérenger semmit sem bízva a véletlenre, mind a négy lányát királyokhoz, vagy trónörökösökhöz adta feleségül: (a legidősebbet, Margitot IX. Lajoshoz, Eleonórát az angol III. Henrikhez, Sanchiát Cornwalli Richárdhoz, és) Beatrixot 1246-ban Anjou Károlyhoz. Ezzel Provence, az Anjouk hatalma alá került, ami végül is addig ismeretlen stabilitást teremtett, és központnak Aix városát tették meg.
 
A 14. században egy új és meghatározó tényező kapcsolódott Provence történelmébe: Avignon pápai székhellyé vált, ami által ellenőrzése alá vonta a hátországot, és védelmet nyert a franciáktól. Mikor 1376-ban a pápai udvar visszatért Rómába, Avignon az ellenpápák székhelyévé vált.

A koraújkor Provence számára vallásháborúkat tartogatott, a valdensek átvészelték a 13. századi üldöztetéseket, és most három évszázaddal később tűntek el végleg I. Ferenc irtó hadjárata során.

 

Provence-ban is működik.

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

 

Mindemellett a koraújkorban Provence-ot más is rettegve tartotta, a fekete halál, mely az 1580-as és 1629-es években volt a legpusztítóbb. Innentől kezdve figyelhető meg az a gazdasági arányeltolódás, mely a nagyvárosokra (Marseille, Aix, Arles) koncentrált a középméretű városok rovására (pl.: Sisteron, Orange). A XVII. század folyamán Marseille-ben alakult meg az Afrikai Társaság, és ekkor már konzulokat küldtek Levantéba és Marokkó partjaira. Az utolsó nyugat-európai járvány 1720-ban pusztított Provence-ban.

A francia forradalom eseményei Marseille-ben már 1789 tavaszán megkezdődtek, rögtön csatlakozva az eseményekhez, amikor a köztársaságiak Provence más városai felé indultak, és innen származik a francia himnusz, a Marseillaise is. Az ellenforradalmi tevékenységeket Marseille-ben Robespierre 1793-as terrorja fojtotta el.

Érdekesség, hogy bár Bonaparte Napóleon Antibes-ban és Toulonban esett át katonai kiképzésen, nem fűzték különösebb érzelmek Provence-hoz (ami egyébként kölcsönös volt).

A Szuezi-csatorna 1869-es megnyitásával a francia gyarmatok szaporodása Marseille kikötői forgalmát gyakorlatilag a négyszeresére emelték.

Az ipari forradalom hatásaiként lehet elkönyvelni az idegenforgalom megjelenését a Délvidéken. Eleinte csak az utazgató arisztokrácia tartózkodott Provence-ban, majd lassacskán az oroszok és angolok is megjelentek. A vasúthálózat egészen a 19. századig fejlődött, az Avignont Marseille-el összekötő vonaltól kezdve. A kereskedelem fellendülésével és szélesedésével az addig eldugottabb területek is elkezdhettek fellendülni, bekapcsolódni a gazdasági vérkeringésbe.

 

Képeslapok Provence-ból

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

 

A központosított közigazgatási és oktatási rendszer a vidéket egyre inkább Franciaország részeként kezelte, a provanszál nyelv is lassacskán kihalt (néhány eldugott területet kivéve). A 20. század második feléig a hegyvidékekből a nagyvárosokba költözés átalakította a népsűrűséget, mivel Avignon és Marseille külvárosaiban túlnépesedett nyomornegyedek alakultak ki.

A turizmus fellendüléseként megfigyelhető, hogy Côte d'Azur a világ minden tájáról érkező előkelőségek, művészek és írók divatos találkozóhelyévé vált. Divatos központok alakultak ki, mint például Cannes, Nizza és Monte-Carlo.

Provence történeti földrajza: vízrajz, domborzat

A régió térképe a hat megyével

1. Alpes-de-Haute-Provence
2. Alpes-Maritimes
3. Bouches-du-Rhône
4. Hautes-Alpes
5. Var
6. Vaucluse

Uszályok a Rhône folyón

Gazdaság és kereskedelem

 

Piac Provence-ban

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

 

A 14. század során az avignoni pápaság a régióban gazdasági megújulást is hozott, egész pontosan új iparágak fellendülését (üvegkészítés), és megjelenését (papírgyártás, dinnyetermesztés) jelentette.

A 17. század kézműipari érdekessége: mikor XIV. Lajos visszavonta a nantes-i ediktumot, bekövetkezett Nîmes és Arles protestánsainak üldözése, ezzel pedig megfosztották a városokat a hugenotta kézművesektől, akik ezáltal ezrével vándoroltak el. Akik maradtak, zavartalanul tovább gyártották a selymet és a nîmes-i kék vásznat, amelyet ők „de Nîmes”-nek hívtak. Dél-Franciaország is szövőipari terület volt, az ipart a városban is űzték, de legnagyobbrészt a mezőgazdasági jövedelmet kiegészítő tevékenységként folytatták a parasztházakban.

Ahogy Délvidék (a Midi) és Franciaország története egybefonódott, Párizs gazdasági haszna ebből leginkább a délről jövő gyümölcsök, olívaolaj, bor, kelmék és az adók miatt volt fontos, továbbá a háborúkhoz ezen a térségen épültek a hajók is.

A 18. században megszűnő elszigeteltség miatt a vidékek rákényszerültek, hogy valamilyen meghatározott tevékenységet válasszanak, ami általában vagy a búzatermelés (főleg az Arc-völgyében), vagy az állattenyésztés (Arles) vagy a szőlőművelés – amelynek egyébként növekedett a jelentősége is - (Cassistól, Toulonig) volt. Az ipar esetében Nîmes a textiliparról, Aigues-Mortes és Hyères a sóról, Beaucaire a bútoriparról, Grasse a parfümgyártásról és bőrmegmunkálásról volt híres.

Ez az évszázad a gyarapodás és a terjeszkedés időszaka volt, a fontosabb ipari központokban kialakult a gazdag nagypolgárság. Ami a textilipart jelenti, főleg Cévennes falvainak parasztjai foglalkoztak szövéssel, a finomabb kelmét spanyol, a rosszabb minőségűt helyi vagy észak-afrikai gyapjúból szőtték. A kész termékekből sokat exportáltak Afrikába és a Közel-Keletre.

19. századi kibontakozásáig Provence gazdasága alapvetően mezőgazdasági jellegű maradt. Két város volt ez alól kivétel: Marseille, mely hihetetlen gyorsasággal emelkedett egy nemzetközi kikötő rangjára. 1849-ben, az ipari forradalom hatására nyitották meg az Avignont és Marseille-t összekötő vasútvonalat, melyet folyamatosan fejlesztettek, míg végül Provence, Párizsból és Olaszországból könnyen elérhetővé vált. Így az Alpok lábánál fekvő, és korábban elzárt területek is bekapcsolódhattak a kereskedelmi útvonalakba. Ezáltal olyan népességbeli változások alakultak ki, melyek Marseille és Avignon városában túlnépesedéshez vezettek.

Viszont a közlekedési utak fejlesztése során a turizmusban is látványos fellendülés következett be, a korábban már említett Cannes, Nizza vagy Monte-Carlo városában.

Az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal a Rhône folyón keresztül vezetett, a 19. század előtt a rakomány elsősorban vas, tégla, cserép, de főként gabona, bor és a só volt. Ahogy a 18. században megnövekedett a fogyasztás, a minőségi borok forgalma is megnőtt. Braudel szerint a Rhône forgalmának szabályozó motorja a sókereskedelem volt.

A gazdaság kapcsán érdemes szót ejteni a helyi sólepárlásról, mely a Földközi-tenger partvidékén több ásványi anyagot, pontosabban sókat is tartalmaznak, így már a 9. századtól kezdve különféle eljárásokat igyekeztek kitalálni a kiválasztáshoz.

Provence kereskedelme egy tengely alapján működik évszázadok óta: Anglia és Flandria felé, amin már a középkor vásárai is feküdtek.

Provence városai

Provence városi kultúrájának kialakulása már a görög időszaktól elkezdődött, a legtöbb település magaslaton állt, töltések és árkok védték. Ezek a védőművek időnként kőből épültek, erre példa Ensurénnél található. A Római Birodalom alatt a provincia fővárosa Marseille volt, mindemellett a városok területe sokszor fennmaradt a falaknak köszönhetően (ilyen például Nîmes városa).

A Pont-du-Gard egyben vízvezeték is volt

 

Marseille a France24-ban

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

 

Az újkor idején már a lakosság majdnem 10-15 %-a élt a városokban, illetve Marseille-ben és Avignon-ban ekkoriban körülbelül 10-25 ezren éltek. Még néhány 5-10 ezer fős város volt a Földközi-tenger partján, ilyen volt például Nîmes is.

A mai Bouche du Rhône terület népsűrűsége 1700-tól egy évszázad alatt 25-37,5 fő/km2-ről szinte megkétszereződött 55-70 fő/km2-re, Provence többi része körülbelül 25-40 fő/km2-en maradt.

1815 körül a városok eloszlása nem sokban különbözött az elmúlt három évszázaddal korábbi állapotoktól. Az ipari forradalmat követően Marseille 115 ezer körüli lakossal büszkélkedhetett, ami a nagy kikötőkre jellemző gyors növekedést példázta.

A 20. században még inkább erősödött Marseille vonzása, a hegyvidékekből egyre nagyobb számban vándoroltak a kikötővárosba. (Ez összefüggésben állt a vasútrendszer kialakításával is.)

Kultúra

Híres művészek Provence-ban

Paul Cézanne: Ház Provence-ban Gardanne közelében