A belle époque azonban jóval több, mint mítosz. Ez az idõszak a mûvészetek és a kulturális élet virágzá­sának, a szecessziónak (art nouveau) a korszaka volt. Ekkor készültek Toulouse-Lautrec színes plakátjai, megnyílt a Moulin Rouge és a Folies-Bergère, a boulevard-ok színházaiban Sarah Bernhardt volt a sztár. Ezekben az években alkotott Marcel Proust, megszületett a mozgóképszínház és az impresszioniz­mus.

Az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállítá­son az is kiderült, hogy a mûszaki találmányok a tár­sadalmi fejlõdés békés elõmozdítói, és nem a tömeg­pusztítás eszközei. Ennek a társadalomnak a jólété­ben a korábbiaknál jóval többen részesültek, és már vásárlóerõt jelentettek a társadalmi ranglétra igen alacsony fokán álló tömegek is; a vagyonos réteg pe­dig olyan gazdagságot és kényelmet élvezett, amirõl a nagyszüleik még csak álmodni sem mertek.