Bár a franciák mindig is rendkívüli módon féltették nyelvük tisztaságát, a mostani szabályozás ­ úgy tûnik ­ túl messzire ment, s igen heves vitákat váltott ki. Tagadhatatlan, hogy a francia nyelvet egyre inkább elárasztják az angol eredetû szavak, s mindenki a mee ting, a fastfood, ajoint venture és a design bûvöletében él. A nyelvészek megpróbálkoztak ugyan e szavak és kifejezések francia megfelelõinek kidolgozásával, ám azokat senki sem használja. Olykor még a mondatszerkesztés is az angol nyelvtan szabályait kezdi követni. De vajon megállíthatja-e egy törvény a nyelv fejlõdésének természetes folyamatát? Ráadásul sokan nacionalizmussal vádolták a jogszabály megalkotóit. Azt is felvetették, hogy gyakran éppen a nyelvet "védelmezõk" ártanak a legtöbbet. Néhány szocialista párti képviselõ megelégelte a dolgot, és a Toubon-törvényt elküldte az alkotmányügyi tanácshoz. Nemhiába: a nemrég nyilvánosságra hozott döntés értelmében az államnak nincs joga magánszemélyekre kényszeríteni az általa elõírt nyelvhasználatot. Az alkotmányügyi szakértõk az 1789-es Emberi Jogok Nyilatkozatának 11. cikkelyére hivatkoztak, amely a "gondolatok és vélemények szabad közlésérõl" rendelkezik. Ezentúl csupán a köztisztviselõknek és a minisztereknek kell tartózkodniuk az idegen szavak alkalmazásától ­ a nyelv fejlõdését tehát továbbra is az azt mindennap érõ hatások döntik el. A mûvelõdési miniszter ezzel ugyan nem vesztette el a csatát, de kénytelen lesz egy új, "enyhített" törvényjavaslatot benyújtani, amellyel a parlament várhatóan õsszel foglalkozik majd. A szocialista frakció vezetõje úgy vélte, a mostani döntés "jó hír a francia nyelvû országoknak és kitûnõ hír a demokráciának". ­

Más dolog a köztársaság és más a franciák nyelve. Az állampolgárok azt írnak és mondanak, amit akarnak ­ tette hozzá. Fellélegeztek a nyelvészek is, akik mindvégig hangsúlyozták: minden nyelv tele van idegen eredetû kifejezésekkel, s ez a természetes fejlõdés velejárója. A konzervatívabb akadémikusok ugyanakkor értetlenül állnak a határozat elõtt, s anglomániáról, az idegen szavak inváziójáról beszélnek. Egyikük kijelentette: "Az alkotmányügyi tanácsnak inkább segítenie kellene megvédeni a hazát, amikor az veszélyben van." Noha idõközben megjelent a francia nyelv hivatalos kifejezéseinek szótára is, immár aligha lesz belõle bestseller ­ akarom mondani: könyvsiker. Igaz, a törvény jó néhány részét a bölcsek érintetlenül hagyták. Például a közszolgálatot vállaló magánszemélyek továbbra is kénytelenek lesznek helyettesíteni bizonyos jövevényszavakat, a Franciaországban rendezett kongresszusokon elhangzó idegen nyelvû felszólalásokat pedig kötelezõ lesz lefordítani. A mostani döntés igen komikus helyzetekhez vezethet. Ha például a sportminisztert megkérdezik a tévében, köteles lesz "láblabdamérkõzésrõl" beszélni, míg az újságíró nyugodtan mondhat ­ mint mindenki ­ futballmeccset. A Toubon-törvényt eddig is kétértelmûsége miatt bírálták, a módosításokkal együtt már értelmezhetetlennek és alkalmazhatatlannak minõsítik. Szegény franciák, mit tehetnek? Such is life. Pardon: c'est la vie. Azaz, bocs: ilyen az élet.

A címoldalról

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

Francia szótárak

Hirdetés

Keresünk...

Munkatársakat

Mániád a francia ? Lehetne jobb is ez a honlap ? Lenne kedved szerkeszteni valamelyik rovatot, esetleg olyat, ami még nincs is ? Ne habozz, keress meg! Végzettség nem feltétel. Vigyázat, egyelőre nonprofit tevékenység! :-( Lásd még a Témák, amiket szeretnék feldolgozni, de... blogbejegyzést! Vagy ha szabadon szeretnél garázdálkodni, indíts blogot nálunk!

Pierre Waline blogja

Bíró Ádám blogja Párizsból

Actualité sportive vue de Budapest

Francia idegenlégió blog

Herblay406 - Párizstól északra

Baranyi Beatrix, Recto et verso

Állásajánlatok

A címoldalról ajánljuk

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4