"Nem fogadhatjuk el a Közel-Keleten perverz tervszerűséggel zajló vallási tisztogatást" - mondta Nicolas Sarkozy azon a rendezvényen, melyre valamennyi Franciaországban jelen levő keleti keresztény egyház képviselőjét meghívták.

"Azért jöttek, hogy békességet nyerjenek és a Békességnek adják magukat, ehelyett háborús fegyverek ölték meg őket" - emlékezett meg azokról, akiket brutálisan meggyilkoltak a "bűnért", hogy vallásukat gyakorolták.

Kifejezve Franciaország részvétét az Egyiptomban, a kereszténység születésekor alapított közösség felé, Sarkozy utalt a szíriai Bagdad katedrálisa ellen elkövetett támadásra és megerősítette: "Ha használhatom a mártír kifejezést, akkor nem azt mondom, hogy alexandriai vagy bagdadi mártírok, nem csupán kopt, szíriai vagy maronita mártírok. Ők mindannyian a mi mártírjaink. Ők a lelkiismereti szabadság mártírjai. A franciák, Franciaország soha nem fogadja el, hogy imádkozó emberek őrült és barbár terrorizmus célpontjai legyenek."

Az elnök szavainak súlyosságát azzal a kollektív felelősséggel indokolta, amely "bennünket terhel : nem tudjuk elfogadni, hogy az emberi, kulturális és vallási sokszínűség - amely norma Franciaországban, Európában és a nyugati országok többségében - megszűnjön a világnak ezen a részén. A jogoknak, melyek nálunk biztosítottak minden vallás számára, biztosítottnak kell lenniük más országokban is."

A köztársaság elnöke az iszlám közösséget is megszólította: "Az iszlámnak nyilvánvalóan semmi köze a vallási fanatizmushoz, amely keresztényeket, zsidókat, szunnitákat és síitákat öl." (Ez látszólag ellentmond Sarko korábbi megnyilatkozásainak, de itt nyilvánvalóan józan belpolitikai megfontolásból nem feszíti a húrt a muzulmánokkal - a szerk.)

Végül Sarkozy elnök hangot adott azon meggyőződésének, miszerint "a világi köztársaság abszolút semlegességgel mindenki számára biztosítja a vallás gyakorlásának, a hitnek vagy a hitetlenségnek a jogát." De a vallásgyakorlás szabadsága - így a lelkiismereti szabadság - elleni fenyegetés a köztársaság alapintézményét ingatja meg, hiszen ezek a kiváltságok a demokrácia alappillérei. Ezért kell odafigyelni és néha - miért ne? - meghallgatni a vallásokat.

Az elnök újra megerősítette az alapelvet: "egyetlen vallás sem kényszerítheti magát a köztársaságra, ugyanakkor milyen veszélyt jelenthet a köztársaságra, ha meghallgatja, amit neki Isten emberei mondanak?"