A nemzetközi "Az Emlékezés hetét” immár harmadik alkalommal rendezték meg Coutances-ban, a normandiai kisvárosban. (Galéria a cikk végén!)

Pécsi Tibor

Az „Emlékezés hete” rendezője a Charles Francois Lebrun Gimnázium tanárai és diákjai által alapított „Les Sentiers de la Mémoire” szervezet. A két fiatal tanár, Anthony Verove és Christian Savary, által létrehozott és vezetett önképzőkörnek több mint száz diák a tagja. A szervezést és a lebonyolítást ők végezték, de a kisváros vezetése és lakosai is teljes támogatásukkal a rendezvény mögött álltak.

Az előadások és beszélgetések egyszerre négy helyszínen zajlottak. A konferencián mintegy 1500 diák és érdeklődő vett részt. Az egyes szekciók átlagosan 100-120 fős közönség előtt zajlottak, de volt olyan program is, amelyre egy időben 300 hallgató volt kíváncsi.

Előadásokat tartottak többek között: Pierre Philippe Preux (Yahad-in Unum), Philippe Boukara és Olivier Lalileu (Mémorial de la Shoah, Párizs) történészek, Florence Hartmann és Patrick de Saint-Exupery újságírók vagy éppen Louise von Dardel (Raoul Wallenberg unokahúga). A túlélők között voltak olyanok, akik a Vel’d’hiv razziát túlélő Arlette Testyler, vagy a Drancyban internált André Berkover. Találkozott a hallgatókkal Larissa Cain a varsói gettó túlélője, vagy az auschwitz-birkenaui tábort megjárt Nicholas Roth, aki magyarul köszöntötte azt a tíz diákot és három tanárt, akik a budapesti Bornemisza Péter Gimnáziumból érkeztek és vettek részt a konferencián.

A Soáról azért kell tanítanunk, hogy a fiatalok felismerjék a népirtás előjeleit és ne maradjanak passzív szemlélők.

Pécsi Tibor, a Holokauszt Emlékközpont munkatársa négy előadást tartott a konferencián, az egyikről az Ouest-France című napilap közölt részleteket (lásd lent).

A konferencia tanulsága leginkább Patrick de Saint-Exupéry szavaival foglalható össze: „A Soáról azért kell tanítanunk, hogy a fiatalok felismerjék a népirtás előjeleit és ne maradjanak passzív szemlélők, ahogyan erre akkor és az elmúlt hat évtizedben számos példa adódott. Tehát, amikor látjátok mi fog történni, cselekedjetek!”

« Les victimes ne se doutaient de rien »

La 3 e semaine de la mémoire a consacré une conférence sur le parcours des victimes dans le centre de mise à mort d'Auschwitz.

« Sur cet album photo, vous avez vu de la violence. Non, personne n'a été battu, personne n'a été tué. Tout était pensé pour que les victimes ne se doutent de rien. » Devant un amphithéâtre comble, mardi, Tibor Pecsi, responsable pédagogique du Mémorial de l'Holocauste de Budapest, a décrit le parcours des victimes dans le centre de mise à mort d'Auschwitz. « Pourquoi un camp d'extermination à Auschwitz, un village plus petit que Coutances ? Parce que six voies ferrées européennes s'y croisaient. C'est Himmler qui a choisi ce lieu à l'été 1941 quand le plan de la solution finale a été élaboré. Les victimes de toute l'Europe allaient y être transportées. »

Pour décrire le parcours des victimes, il s'est appuyé sur un album de photos prises par des SS. « Cet album historique (N.D.L.R : il constitue aujourd'hui l'un des principaux témoignages visuels du processus d'extermination des déportés juifs d'un convoi dans un centre de mise à mort) est aussi un album de famille d'une jeune fille, Lili Jacob. Elle avait 18 ans. » Sur les photos, on distingue Lili, ses deux frères, ses grands-parents, tous déportés le 24 mai 1944.

Tibor Pecsi raconte l'arrivée du train : « Les hommes à gauche, les femmes à droite. Tous pensent se revoir bientôt. » Puis, il y a ceux qui sont aptes au travail et ceux qui ne le sont pas, la très grande majorité. « Il n'y a quasiment pas de gardien pour conduire les femmes et les enfants dans les chambres à gaz. Les gens étaient tellement heureux de prendre une douche après trois jours passés dans les wagons. L'objectif nazi était atteint : il n'y avait pas de panique. »

(Source: Ouest-France.fr)

A téma iránt érdeklődőknek ajánljuk még a La Ralfe (A razzia), a párizsi zsidók összegyűjtéséről szóló film kapcsán született cikkünket is.

Képek az előadásokról és egy kis normandiai hangulat. Klikk a kezdőképre, utána tudod lapozni a nagyított galériát!