Gimnazista koromban voltak forgalomban azok a kétnyelvű füzetecskék, amelyek irodalmi művek rövidített változatát közvetítették tükrösen: a magyar és az idegen nyelvű szöveg egymás mellett volt olvasható.De la crise financière à la crise économique. Les enjeux d’un nouveau mode de régulation. (Conférences et débats) A pénzügyi válságtól a gazdasági válságig. Az új gazdasági szabályozás tétjei. (Előadások és viták) Francia kiadó: Institut français de Budapest, 2010. Magyarul és franciául kiadja a 2006-ban Vas megyei Prima-díjra jelölt Savaria University Press Alapítvány, 2010. Gimnazista koromban voltak forgalomban azok a kétnyelvű füzetecskék, amelyek irodalmi művek rövidített változatát közvetítették tükrösen: a magyar és az idegen nyelvű szöveg egymás mellett volt olvasható. A francia nyelvű irodalommal való ismerkedés során jól jött e módszer: párhuzamosan olvastuk a szöveget, nem kellett állandóan szótárazni. Eleinte többször pillantottunk a magyarra, de fokozatosan mélyült a francia nyelvű olvasás, hasznos élményt jelentett. A magyar kiadó ötlete nyomán most valami hasonlót tarthatunk a kezünkben, azzal a különbséggel, hogy a kétnyelvű szöveg nem tükrösen olvasható, nem párhuzamosan jelenik meg: a könyv egyik fele francia, a másik magyar, hogy melyik nyelven akarunk olvasni, az attól függ, melyik felénél ütjük fel a könyvet. Íme: kétnyelvű közgazdasági szakirodalom.
Préface – Előszó és Postface – Utószó: Thomas ROCA, Ambassade de France en Hongrie, Service de coopération et d’action culturelle, Volontaire Internationale chargé de mission pour la coopération Universitaire et Enseignant-Économiste à la faculté d’Économie de BGF-KKFK – a Magyarországi Francia Nagykövetség Kulturális és Együttműködési Osztályának Egyetemi együttműködési megbízottja és a BGF KKFK oktatója. Thomas Roca (a borítótervet is jegyzi, előadóként is szerepel) feladata volt az „új 2009-es válság” legfontosabb kérdésfelvetéseihez kapcsolódó előadások körvonalainak a meghatározása, a viták megszervezése és lebonyolítása. Néhány ezek közül:
- Hogyan zajlott le a válság, miért általános és egyedülálló is egyben?
- Milyen jövő vár a kapitalizmusra az események fényében?
- Milyen szerepet játszott a pénzügyi piac az összeomlásban?
Mivel 2008-ban Magyarországon a válság még nem tartozott a „behatóan elemzett problémák közé”, ez jó alapötlet volt, hogy a két ország legkiválóbb közgazdászainak részvételével konferencián tárgyalják meg a témakört. Az előadássorozatra 2009 februárjában-márciusában került sor a budapesti Francia Intézetben
A tárgyalt témák listája:
A válság mint lehetőség: visszakerülhet-e helyére a pénzvilág? La crise: une occasion de remettre la finance à sa place
Feloldódik-e a kapitalizmus a válságban? Le capitalisme est-il soluble dans la crise?
Pénzügyi innovációk és az ember Des innovations financières et des hommes
Gazdasági válság: túl sok a piac, vagy éppen túl kevés? La crise économique: trop de marché dans l’économie ou bien pas assez?
Villámok között a reálgazdaság L’économie réelle dans la tourmente
Eljött a nem-növekedés ideje: örüljünk-e neki? L’heure de la Décroissance a sonné, peut-on s’en réjouir?
Mindegyik rendkívül aktuális: a válság aggasztó méreteket öltött, az eredetileg a pénzügyi szférából induló válság már elérte a reálgazdaságot. Sőt, a konferencia óta eltelt idő alatt a helyzet nem javult, „gondoljunk csak az Egyesült Államokban és Európában állandósult magas munkanélküliségi rátára (taux de chômage persistant), az eurót ért folyamatos spekulatív támadásokra (attaques spéculatives sur l’euro), a görög deficit problémájára (déficit grec)…”
Az előadássorozat, illetve a könyv rávilágít a kutatók fejtegetéseire, módszerére. Talán legfőbb jelentősége abban áll, hogy az ideológia nem írja felül a reál-közgazdasági elemzést, a tudományos kutatási metodikát. A higgadt, objektív tónus a francia gondolkodás, a „clarté” jó hagyományait követi. Nincsenek tabutémák, az ok-okozati megközelítések a logikus gondolkodást követik. Hangot kap a pénzpiaci szemfényvesztés (magie). A szofisztikált pénzügyi szótárban (lexique de la finance sophistiquée) olvashatunk a modernizált szókincsről: ABS, MBS, SPV, CDO..., s arról, hogy a titokzatos rövidítések mögött „cinkosan kacsintanak össze a beavatottak” (distanciation d’avec le profane et entretien du mystère). A hatásos betűszavak, „egy meglehetősen egyszerűen érthető tevékenységből, az értékpapírosításból (titrisation) születtek”. A sok izgalmas előadás közül különösen érdekes Eric Vasseur (az Université de Picardie professzora) és Pascal Salin vitája, melyben a hayekiánus iskola mellett, aktuális megújításban, felidéződött John Meynard Keynes szellemisége. Fontos tényezőként jelenik meg: „nincs jó közgazdász önálló, filozofikus emberkép nélkül” (il n’y a pas de bon économiste qui n’est sa conception philosophique de l’homme). Azaz minden mögött ott az emberi tényező – a kompetencia, az erkölcsiség, a jó döntés. Többek között szóba kerül még: a „nem elég liberális” állam bukása (échec d’un État pas assez libéral), a szabad piac (liberté des marchés), szabályozás (régulation), kamat (taux d’intérêt), és az is, hogy megtudja-e fékezni az IMF és a Világbank a válságot? Elemezték a válság autópiacra gyakorolt hatását, ennek függvényében az Egyesült Államok autópiacának csaknem húsz éves stagnálását, illetve ennek okait.
Halpern László (Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet, CEU Egyetem) és Serge Latouche (Paris XI. Egyetem Szegénység-gazdaságtani, Episztemológiai és Antropológiai Kutatócsoport, /GRAEP/ igazgatója) vitája során ez is elhangzik: „Az egymást követő kudarcoktól elgyengült ’felelős’ baloldalnak nem maradt más, mint hogy egy nyomorúságos liberál-szocializmusba meneküljön.” (Intoxiquée par ses démissions passées successives, la gauche ’responsable’ ne peut que se réfugier dans un libéral-socialisme misérable.) Megfogalmazódik, hogy „a gazdasági növekedés gyarapított bennünket, emberi értékeinkben ugyanakkor nagy pusztítást végzett”. Latouche üzenete ez: „értelmetlen a fogyasztásba menekülés, a végtelen növekedés egy véges világban hamarosan teljesen kizsigereli a bolygót: az előremeneküléssel az ember végül a vesztébe rohan.” (Cette course à la consommation n’a plus de sens, une croissance infinie dans un monde fini épuisera bientôt la planète).
Alapvető konklúzióként megfogalmazódik, hogy az államnak újra kell gondolni bizonyos gazdasági és társadalmi struktúráit, hogy „ne engedjük, hogy önállósult és kezelhetetlenné vált pénzügyi mechanizmusok irányítsanak bennünket” (pour ne plus se laisser guider par des mécanismes financiers que plus personne ne maîtrise). És elérkezett az idő, hogy „újra az ember, a társadalom szolgálatába állítsuk a gazdaságot” (de redonner à l’être humain, à la société, les moyens de remetrre véritablement l’économie à son service).
Végül még néhány fontos tétel a szerkesztői összegzésekből, ezeket csak egyik vagy másik nyelven közvetítjük.
„Fin 2008, Alan Greenspan avouait devant le congrès américain, avoir ’trouvé une faille dans son idéologie’, balayant, en un instant, 30 ans de néoliberalisme globalisé. Sur son île, Fidel Castro, plaisantant avec un journaliste américain, annonçait que le modèle cubain ne marchait même plus à Cuba… Sous nos yeux gisent alors les plus grandes idéologies du XXème siècle…”
„A kapitalizmus fejlődésének egy kis vargabetűjéről van-e szó csupán, vagy a nyolcvanas évek óta alkalmazott liberalizációs modell végleg működésképtelenné vált?” A pénzügyi szektor túlságosan felgyorsult és önálló életre kelt, és „ideje volna visszaterelni az eredeti küldetése felé, vagyis hogy a pénzpiaci kereslet és kínálat egymásra találását lehetővé tegye”. A kötet szerkesztője úgy véli, hogy ebben a politikai jobb- és baloldal, a Kelet és a Nyugat egyetért. (Ami inkább csak remény, tesszük hozzá.) Maga is utal arra: „Pourtant, l’actualité nous rappelle quotidiennement, à quel point il est difficile de s’entendre: au coeur de l’Europe…”
A francia nyelv iránt érdeklődő, netán azt tanuló kedves Olvasó szótár segítségével lefordíthatja e mondatokat, vagy könnyedén megoldja, ha kézbe veszi a könyvet.
A fordítás Balogh-Sárközy Zsuzsanna kitűnő munkáját dicséri. |