Nézzük hogyan is használják a franciák a kötőjelet, pontot, pontosvesszőt, vesszőt, felkiáltójelet!

A kötőjel

A következő esetekben használunk kötőjelet:

• Összetett szavakban: arc-en-ciel, c’est-à-dire, demi-heure.

• Hangsúlyos személyes névmás és même szó között: moi-même, nous-mêmes, valamint ci és là összetételeiben: celui-ci, ci-dessus, là-bas.

• Ha az alanyi névmás a ragozott ige után áll: dit-il, aimes-tu, demanda-t-il, part-on.

• Minden Saint és grand szót tartalmazó szóösszetételben: Saint- Saëns, Saint-Nazaire, grand-mère, grand-chose. Kivétel: saint Jean (maga a szent).

• A százas számkörön belül: vingt-trois, soixante-treize, mille trois cent dix-sept. Kivétel: vingt et un, trente et un.

A pont

A befejezett mondatot zárja le. A francia gyakrabban használja, mint a magyar, mert felszólító mondat után is pontot tesz: Asseyez-vous. Dites-moi votre nom. De felkiáltás után felkiáltójel van: Mais venez donc !

A magyartól eltérően nem tesznek pontot a keltezés és a sorszámnév után: le 2 décembre 1984 ; Louis XIV ; le chapitre V (vagy 5^e chapitre) stb.

A rövidítések után akkor tesznek pontot, ha csak a szó első betűjét (vagy betűit) tartalmazza: Monsieur = M., Organisation des Nations Unies=0. N. U., de Madame = Mme stb.

A pontosvessző

A magyarnál gyakrabban használja a francia, például mellérendelt mondatok között:

Elle pleurait; puis elle lui a dit qu’elle partait.

A vessző

A magyartól eltérően a francia nem használ vesszőt qui, que, dont, où vonatkozó névmások előtt (kivévé ha értelmező, magyarázó mondatot vezetnek be), sem a que kötőszó előtt: le livre qui est sur la table; l’homme donrííTmasparlé ; elle dit que tu l’aimes.

A felkiáltójel

Ritkábban fordul elő, mint a magyarban. Sem a felszólító mondat után, sem megszólítás után (Cher monsieur.) nem használják.

A kettőspont és a kérdőjel

Használatuk nagyjából azonos a magyaréval. Ugyanez érvényes a gondolatjelre, a zárójelre és az idézőjelre (ez utóbbi formája a magyartól eltérő: « »).