Ez a szatirikus hetilap a leleplezéseiről híres, és általában az elit gazdasági manipulációit, svindlijeit hozza nyilvánosságra. Az 1915-ben alapított újság hitelét erősíti, hogy valóban független.

Le journal le plus respecté – et le plus craint de France – a publié son premier numéro pendant la Grande Guerre (1914-1918). Son fondateur, Maurice Maréchal, voulait contrer avec humour la voix du gouvernement, qu’il qualifiait de « bourrage de crâne ». Le Canard Enchaîné n’a pas cessé de paraître depuis, à l’exception de la période de l’Occupation, de 1940 à 1944.

• Franciaország legtekintélyesebb - és legrettegettebb újsága - a Nagy Háború idején (1914-1918) jelentette meg első számát. Alapítója, Maurice Maréchal, humorosan akarta megkontrázni a kormány hangját, amelyet "agymosásnak" nevezett. A Le Canard Enchaîné azóta is folyamatosan megjelenik, kivéve a német megszállási időszakot, 1940-től 1944-ig.

Chaque mercredi, jour de la publication de l’hebdomadaire satirique, une certaine nervosité s’installe : le Canard va-t-il révéler un nouveau scandale, dénoncer la fraude d’un ministre ou révéler une « affaire » qui va déstabiliser un haut-responsable du monde politique ou de la finance ? Sur un ton ironique, le journal commente l’actualité d’une autre manière, en spectateur et en témoin.

• Minden szerdán, a szatirikus lap megjelenésének napján, egy bizonyos idegesség támad: A Canard új botrányt hoz felszínre, miniszteri csalásról árulkodik, vagy egy olyan esetet tár fel, ami megingatja egy magas szintű politikáért vagy pénzügyért felelős hitelességét? Ironikus módon az újság szemlélőként és tanúként másként kommentálja a hírt.

Le Canard, comme il est communément appelé, bénéficie d’un réseau de sources proches des milieux du gouvernement, de l’administration et des affaires. Ces sources lui permettent généralement d’obtenir des informations fiables et exclusives, qui alimentent les articles et les enquêtes. Lorsqu’un « couac » (information erronée) a été publié, le journal corrige aussitôt avec une note dans la rubrique « Pan sur le bec ».

• A Canard – Kacsa, ahogyan közismert –, a kormány, az adminisztráció és az üzleti körökhöz közeli forráshálózat előnyeit élvezi. Ezek a források általában lehetővé teszik számára, hogy megbízható és exkluzív információkat szerezzen, amelyek a cikkeket és kutatásokat táplálják. Amikor "couac" (téves információ, gikszer) jelenik meg, az újság azonnal javít a "Pan sur le bec" rovatban.

Emblème de la liberté de la presse et de son indépendance face au pouvoir, le Canard ne contient aucune publicité, ses revenus viennes essentiellement d’un lectorat fidèle et de ses nombreux abonnés.

• A Canard enchaîné a sajtószabadság és a hatalomtól való függetlenség jelképe, a Kacsa nem tartalmaz reklámot, bevétele elsősorban hű olvasóközönségétől és sok előfizetőjétől származik.

Megjegyzés:

Le Canard enchainé (A Leláncolt Kacsa).
A "canard" egyébként a köznyelvben egyszerűen újságot, rossz hírt is jelent, nemcsak hamis sajtóhíresztelést. A Kacsa fennállásának kilencven éve alatt egyetlen sajtópert sem vesztett el, pedig rengeteget indítottak ellene.

A Le Canard Enchainé szatirikus hetilap hosszú évtizedek óta szinte intézmény Franciaországban: befolyásos politikusokat buktatott meg leleplezéseivel és folyamatosan tűz alatt tartja a hatalmon lévőket, függetlenül attól, hogy milyen párthoz tartoznak.
A Le Canard Enchainé mindig kiszagolja a disznóságokat. És ilyenekből még a civilizált Franciaországban is tele a padlás.

A Kacsa soha, egyetlen sor hirdetést sem közölt. Hogyan lehetséges ez? A válasz egyszerű. Nem szorul rá, olyan sokan veszik. A csúcson a hetvenes években volt, akkor egymillió példányban kelt el.

A többi francia lap sorra veszti el a függetlenségét. A lapból ma is közel félmillió példányt adnak el. A tulajdonosoknak, a negyven újságírónak és karikaturistának nyereséget hoz. Valószínűleg ezért nem foglalkoztatják őket az internet lehetőségei.

Source : hachette / metazin