József Attila 1927 nyarán két hónapot töltött Cagnes-sur-mer-ben. Ezt a nyaralást párizsi tartózkodása folytatásában franciaországi útja befejező állomásaként kell felfogni. A 21 éves fiatal írót költői hivatása és érvényesülési vágya hívta a Szajna-parti fővárosba. 

A francia nyelvet akarta elsajátítani, hogy e nagyszerű irodalom remekműveit közvetlenül megismerhesse és eredetiben élvezhesse. Úgy mondják, betűrendben tanulta a francia szavakat. Alig néhány hét leforgása alatt bebiflázta az egész szótárt. Majd úgy határozott, a nyelvtant is mellé tanulja. Beszélni ugyan nem tudott franciául, de hibátlanul fordította saját verseit franciára.

Másrészt azt remélte, hogy a világ akkori szellemi központjában saját verseire is sikerül majd felhívnia a figyelmet, és a maga számára hallgatóságot tud biztosítani.

József Attila nem kíváncsi, minden iránt érdeklődő turistaként indult Nyugatra: "csak a költészet foglalkoztatja, (...) és minden más szinte mellékes számára" - jegyzi meg róla Gyertyán Ervin. Tény az, hogy a francia főváros ragyogó szépsége nem ragadja meg: Adyval ellentétben, Párizsban semmi csodálnivalót sem talál. A Szajna-parti többhónapos tartózkodása csak egy könnyed, kissé csúfolódó hangú versike megírására ihleti. A tetejében a lakosságot, az átlag franciát sem sokra becsüli. Párizsban hetykén, fölényesen viselkedik. Megesik vele, hogy honfitársai körében hangzos-zajosan vonul végig Szent Mihály híres utcáján és a gyalogjárók megrökönyödésére harsogva magyar nótákat énekel.

1927 nyarán, a párizsi tanulmányok fáradalmait a „tenger mormolásával” csillapító, akkor huszonkét esztendős József Attila nem is sejthette, hogy nyaralása helyszínén egyszer majd az ő emléke is az örökkévalóvá lesz — egy emléktábla formájában.

A XX. század első felének egyik legnagyobb magyar költője – számos irodalmár kortársához hasonlóan – lehetőséget kapott a sorstól arra, hogy a világkultúra központjában, a francia fővárosban pallérozza tudását. József Attila (1905-1937) a tanulmányait 1924-ben kezdte meg a Szegedi Egyetem magyar–francia szakán. Innen tanácsolta el őt Horger Antal professzor a Tiszta szívvel című verse miatt. 1925-ben Bécsbe, majd 1926-ban Párizsba, a Sorbonne-ra ment tanulni, miután ígéretesen induló költészetének támogatói ehhez hozzásegítették. Néhány versét közreadták a kinti újságok is. Párizsi szálláshelyének falán tábla örökíti meg emlékét.

Forrás: Internet - terasz
Kép: László Mária