A párizsi katakombák hihetetlen története.

Háromszáz kilométernyi alagút, tele csontokkal. Körülbelül 6 millió emberi maradvány díszíti az alagútrendszert.

Franciaország fővárosa tele van hihetetlen, érdekesebbnél érdekesebb látnivalókkal, főleg ha építészeti remekműveit nézzük. Noha Párizst a szerelem városának is hívják, az Eiffel-toronyról pedig valószínűleg mindenkinek a romantikázás jut eszébe először, a város történelmében van egy sötét folt is, mégpedig a párizsi katakombák, amely hátborzongató mivolta ellenére a város tíz legjelentősebb turisztikai célpontjának egyike.

A katakomba elnevezés azokat a föld alatti temetkezési helyek rendszerét jelöli, ahova a keresztények az üldöztetések idején, olykor pedig helyhiány miatt előszeretettel temették hozzátartozóikat. A katakombák közül a leghíresebb a párizsi, nem véletlenül: ez az alagútrendszer több mint 300 kilométer hosszan húzódik a főváros alatt, és közel 6 millió emberi maradvány található idelent.

A hihetetlen mennyiségű emberi maradványok mellett a párizsi katakombáknak lenyűgöző története van. A 10. század végére az egyházközség jelentős területét régi köztemetők borították, így helyhiány alakult ki: az újabb halottakat már nem tudták hova elföldelni. A helytakarékosság érdekében azokat, akiket régen temették el exhumálták, helyükre pedig az „új” testeket helyezték. A többszáz éves maradványokat összegyűjtötték, a halottak csontjait pedig a kiürült alagútrendszerbe szállították, ami egykor kőbányaként működött.

A köztemetők felszámolása egyébként is fontos volt, ugyanis a 18. század végére, amikor a város terjeszkedni kezdett, ezek a közterületek egészségügyi veszélyt is jelentettek, és a temetők már egyébként sem tudtak lépést tartani a folyamatosan növekvő holttestek számával. Így kerültek tehát a maradványok a katakombákba, amelyeknek mai formája az 1810-es években kezdett kialakulni.

Louis-Etienne Hericart de Thury ötlete volt az, hogy a helyet egyfajta mauzóleummá alakítsák ki, így a csontokat egymásra helyezték vagy sorban elrendezték, közéjük pedig a koponyák kerültek díszítésként.

A falakat teljes mértékben emberi maradványok borítják: egyes helyeken a koponyákat szív- vagy kereszt alakban rendezték el.

A Pokol kapujának is nevezett hely Párizs egyik különlegessége, és garantáltan felejthetetlen élményt nyújt a kíváncsi turistáknak, akik a koponyák mellett különleges metszeteket és oszlopokat is megtekinthetnek.

1787-ben Artois grófja volt az első tekintélyes látogatója a katakombáknak, persze akkor az még nem úgy nézett ki, mint ma. A látogatók előtt az alagútrendszer egy része először csak 1867-ben nyílt meg.

Forrás:  Nagy Beatrix