Viharos volt a 1968-as esztendő Európában: az a bizonyos, híres-hírhedt francia ’68-as felfordulás és az elhúzódó Prágai tavasz, augusztusban a szovjet tömb csapatainak bevonulásával Csehszlovákiába. Az emberek kapkodták fejüket: mi történik? A Szegedi Bölcsészkaron, Nagy Géza professzor vezetésével alaposan foglalkoztunk Sartre-ral, drámáival, filozófiájával.

A honi balos (liberalizálódó) értelmiségi szektor később a mozgalom vezéralakjává tette, ideológiai csapásokkal – Sartre a francia diáklázadás vezére… szólt a kórus. Csudát! A konzervatív Roger Scruton, akiről nem mondható el, hogy túlzottan szeretné a franciákat, Sartre értékelésében azt írja, hogy „a morális hiányosságok miatt persze kár lenne kisebbíteni Sartre gondolkodói és írói formátumát”. (SCRUTON, Roger, Iszom, tehát vagyok, Bp., Akadémiai Kiadó, 2011.) Író volt és filozófus.

A mindig ellenzékieskedő mozgalmárok csak kiforgatták gondolatait, szemezgetve azokból kényükre-kedvükre, hogy később elhagyják. Mert nem tudtak mit kezdeni olyan kategóriákkal, mint szabadság, választás, döntés, elkötelezettség, cselekvés. Így együtt már nem volt vállalható. Sartre-nál még ott az erkölcsiség. Új társadalmat vizionáltak a magabiztos társadalomtudósok, a „társadalom mérnökei”. Hogy miként írta le a párizsi mozgásokat Robert Merle az Üvegfal mögött című regényében, nem érdekelte őket. Lényeg, hogy „kitermelődött” egy új vezér, akinek saját képükre formált gondolataival elindították bolondító futamaikat. Nem büszke partizán volt ez a figura, sem Che Guevara, másféle jeleket mutatott. Cohn-Benditnek hívták. Magasra emelkedett a hullámok hátán az uniós vizeken, „megváltó” mondatokat nyilatkozott és teszi néha ma is, a francia médiában is. (Mások a párizsi ’68-as lázadást – nálunk is van rá példa – Sartre mellett, igyekeznek Semprun nyakába varrni. Bűnük: ők engedték ki a palackból a balliberális szellemet, ami aztán szétterjedt Európában. Ennek érdemi megítéléséhez alaposabban kellene tanulmányozni Semprun munkásságát, s legalább behatóan elolvasni A nagy utazás című könyvét.)

Akkoriban a fenti, felforgató, az eszméket zavarosan vegyes ideológiává gyúró szereplők nem szocializmusban gondolkodtak. Nem úgy, mint sok tisztességes francia, akiket elkapott a hév, és a saját kapitalizmusukat látva, valóban reménykedtek a változásban. Belülről pontosan látták, hogy a pénzvilág hova fejleszti önmagát. (A mai globalizált világrendet látva, mondhatjuk, igazuk volt.) Reménykedtek, de nem hazudtak maguknak, amikor nem hittek tovább. Amikor csalódtak. Ilyen a nagyszerű költő és énekes Jean Ferrat. Egy híres szerzeménye, amelyet saját maga adott elő, tanúskodik erről: Camarade. Sokunknak fontos időszak volt, amikor a dal született. Honlapunkon 2015-ben már bemutattuk a művészt, indokolva a dal címválasztását. Most közöljük emblematikus versének magyar fordítását is: Bajtárs

(Fordította Kovács Aliz 12. oszt. tanuló, Eger, Dobó István Gimnázium, lektorálta Sz. Tóth Gyula, 2016. február)

Európa költői arcaiból egy másik: a kommunista költő. Sokáig ezt tartották Louis Aragonról Magyarországon, így is tanították. Pontosabban (a szerelmes verseken kívül) azokat a verseit közvetítették nyomatékkal, amelyek a kommunizmus, a szocializmus, a szovjet rendszer felől/felé szóltak dicsérőleg. Manapság a vegyes és viharos Európában Aragon nem kerül elő, a francia irodalom is elvétve foglalkozik vele Most a vírusjárvány a folyamatos nagy téma, nagy(okoskodó) politikával felcímkézve. Régi és áthangszerelt ideológiáktól sem mentesen. Hát, hogy állunk a nemzettel a globalizációban? Keresem Franciaország irodalmi gyökereit – aki kutat, talál. (Például: La France en cent poèmes, Éditions Omnibus, 2013. A sokarcú „Franciaország száz versben”.) De ilyenekről keveset hallok a követett francia híradásokban. Mire jó a költészet? Hát akkor lássuk: Aragon. Válogatott versei, magyar fordításban több kötetben is megjelentek, több fordító közreműködésével. Változatosan jellemzik a költőt: a szürrealizmus „egyik atyja”, a szocialista realizmus alakja, még Petőfihez is hasonlították, szerelmes versek Elsa Triolet-hez. Sok szép költeménye mellett biztos pont: Du poète à son parti – Pártjához a költő, így fordította Baranyi Ferenc A montmorency-i szerelmesek című válogatásában. Ami viszont nincs egyik kötetben sem: Je vous salue ma France.

Költők, korok – versek, megítélések. József Attilát proletárköltőként tanultuk a 60-as évek elején a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban. Később, saját jogon, megtudtuk, nagy költő volt. Ady is hirdette: „Sohse hull le a vörös csillag.” Ebben tévedett. „A csillagok csillaga” – ezt nyomban felhasználták. Tévedtek. Ady gyönyörű verseket írt.

Nagy Géza kanditátusi meghallgatásán Jean-Paul Sartre volt a téma. A jeles kérdezők, a kötelező magatartás okán arra is várták a választ: mennyiben volt Sartre a Szovjetunió barátja. Mert itthon annak mutatták be (Camus ellenében is), filozófus, noha egzisztencialista, de a kommunizmus híve. Ezt kellett volna kidomborítani. A Tanár úr nem adta olcsón a bőrét, hogy igen, rendben, csak legyünk már túl az egészen. Körüljárta a kérdést. Igen, de sokszor bírálta a szovjet rendszert, a francia kommunista pártot is. A végén már fáradt is volt, és kissé ingerülten leszögezte: más kommunistának lenni Franciaországban és más Magyarországon. Aragont hozta fel. Ő olyan kommunista, aki nagypolgári lakásban lakik, és fehér kesztyűs inasa van. (A nyolcvanas évek elején történt. A kanditátusi értekezést elfogadták. Értékét jelzi, hogy Fehér M. István az értekezést kézirat formájában is beletette 1980-ban megjelent könyvének, Jean-Paul Sartre bibliográfiájába.)

Francia ismerőseimmel többször cseréltünk kulturális csomagot. Most, a nehéz helyzetben Adyt ajánlom nekik: „Az Élet él és élni akar...” Nyersfordításomban: ’La vie vit et elle veut vivre’. Megértik, de van szebb is. Intés az őrzőkhöz – négy műfordítást találtam. Az intés: appel, avis, avertissement – felhívás, figyelmeztetés. Armand Robin: Avis aux veilleurs, (1946). Az ominózus mondat: „La Vie, elle est vie et vivre elle veut.” (Megjegyzés: a vivre ige ’vie’ alakja furcsa, a fordító alakított a helyesíráson, ’est vie’ szerkezetben a folyamat és a szótagszám érdekében. (Forrás: Kányádi András, l’intertextualité dans harmonia caelestis: traduire ou copier? Inalco, Paris) A lényeg az alliteráció: vie, vit, veut, vivre, csupa V. Keresünk vele egy szót: Victoire – győzelem, diadal. Gyönyörű! Az Ady-vers franciául győzedelmeskedik, meggyőzi barátainkat a magyar líra erejéről. (Amit több dolgozatban magam is megírtam és publikáltam.)

És hogy állunk Aragon költészetével? A magyarul megjelent válogatások alapján színes a paletta. Gazdag líra. De a Je vous salue ma France című vers (1943) nincs meg. Videofelvételen hallgatom a költő előadásában. Csodálatos. Így kezdődik:

     Je vous salue ma France arrachée aux fantômes…

                  Köszöntöm Önt kísértetektől tépett Franciaországom

és a második versszak első sora:

     Je vous salue ma France aux yeux de tourterelle…

                  Köszöntöm Önt gerlice szemű Franciaországom

Így szebb: Üdvözlégy gerlice szemű Franciaországom… malaszttal teljes, tehetjük hozzá. Ima is lehetne: Je vous salue, Marie, pleine de grâce… (Érdemes megjegyezni: Aragon a magázó ’vous’ névmást használja, a francia nyelvű imában is így van.) A különbség nyersfordításban is érezhető, a teljes vers megindító, Aragon költészete más színezetet kap, másként zeng a hangja, de különösen a teljes vers megindító. (A sematikus képet kerülendő, az 1994-ben kiadott francia nyelvi tanítási programomban – Correspondances – Aragon ezen verse is szerepel. Csak a rend kedvéért.) És dallal pezsdíthetjük hangulatunkat. Íme: Ma France. Jean Ferrat, a költő, énekes állítólag Aragon hatására írta ezt a dalt. Aragon verse is meghallgatható a költő és megzenésített változata a Saint-Denis kórus előadásában a YouTube-on:

Jean Ferrat egy versben fejez ki gondolat-, érzés- és magatartásváltozást, hitelesen, sűrítve, zenével lendítve. Mozgalmas időszakban Aragonnál: érzés és látás és kifejezés mélyről elsóhajtott versekkel; a fotográfusnál pillanatfelvétel, a festőművésznél egy pötty, egy ecsetvonás a vásznon, ami egyediségében a művészetet jeleníti meg, s egyben az alkotó védjegye. Mennyi minden fér bele egy-egy lírai sóhajba! Az említett versek, mint légies futamok a zongorán. Ez mind elfér együtt, mert Rodin szerint: „A festészet, szobrászat, irodalom, zene sokkal közelebb áll egymáshoz, mint az emberek általában hiszik. Mindegyikük az emberi léleknek a természettel szemben érzett érzelmeit fejezi ki”.

Íme: dalnapló, versnapló, dátumok, történet, a magán/történelem líraelemei, díszítés, így lesz teljes az életmű. Korunkat körünkbe vonja. És így hat.

Szóval, színesebb, mélyebb, gazdagabb a költők lírája, mint azt az elfogult közvetítők sugallatára készült válogatások sejtetik. Jó ezt tudni a mai küszködő Európában. Donc, soyons des veilleurs. Legyünk hát őrzők!