Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Sofia Coppola két előző filmjében is bizonyította, hogy nem a feszes történetmesélés és feszültségkeltés az ereje, inkább a hangulatok, életérzések ábrázolásában remekel. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Marie Antoinette-t kifejezetten kultfilmnek szánták alkotói: a versailles-i kastély tükörtermében ezúttal a nyolcvanas évek legnagyobb slágereire rophatjuk Manolo Blahnik cipőkben.

Sofia Coppola 1999-ben robbant be a filmes köztudatba aVirgin Suicide címû Jeffrey Eugenides-könyv adaptációjával, amelyben öt kertvárosi lány öngyilkosságát dolgozta fel. A film komoly kritikai sikerének hatására Sofia kiléphetett édesapja, Francis Ford Coppola árnyékából. Nem sokkal késõbb került kezébe Evelyne Lever Marie-Antoinette-rõl szóló biográfiája, és noha rögtön beindította a fantáziáját a történet, a balsorsú francia királyné életrajzi filmje rengeteg történelmi kutatómunkát igényelt, így mintegy mellékesként megírta aLost in Translation – Elveszett jelentés forgatókönyvét, amelyet 2003-ban meg is rendezett, és elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat. Az elismeréssel járó rivaldafény pedig nagyban segítette, hogy egy ilyen pazar kivitelezésû kosztümös történelmi dráma el tudott végre készülni.

A Marie Antoinette nagy nehezen összehozott forgatókönyve végül nem is Lever könyvét, hanem az Egyesült Államokban jóval népszerûbb Antonia Fraser The Journey címû életírást veszi alapul – így egy nagyon fontos metszést el is végez az alaptörténeten: Fraser mûve ugyanis Versailles bukásával zárul, és nem ejt szót a királyi pár börtönéveirõl és kivégzésérõl – ennek megfelelõn Coppola sem a véres befejezésre hegyezi ki filmjét.

Nem is vallana rá, hiszen Coppola két elõzõ filmjében is bizonyította, hogy nem a feszes történetmesélés és feszültségkeltés az ereje, inkább a hangulatok, életérzések ábrázolásában remekel. Ebben nyilvánvalóan kiemelt szerep jut az aláfestõ zenének is, ahogyan az elõzõ két filmben is: a Virgin Suicide számára a francia Air komponálta a melankolikus, álomszerû dallamokat, a Lost in Translation zenéjét már aprólékos válogatás elõzte meg (Death in Vegas, Chemical Brothers, Jesus and Mary Chain, Air és persze Phoenix)

Na de mit lehet tenni egy tizennyolcadik századi kosztümös történettel? Coppola jól ráérzett arra, hogy mi rímel igazán a korabeli Versailles hedonisztikus partijaira - a nyolcvanas évek burjánzó zenéje amennyire idegennek és különösnek hat elsõként, olyannyira természetes egy idõ után, azaz teljes mértékben eléri a célját: közelebb hozza a rizsporos korszak hangulatát.
Van itt New Order, Bow Wow Wow és Souixsie and the Banshees is, meg persze egy kis Strokes is, de természetesen becsúszik egy kis barokk zene is.

És nem ez az egyetlen ok, amiért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Marie Antoinette-t kifejezetten kultfilmnek szánták alkotói: Mária Terézia szerepében a nemrégiben Budapesten koncertet adott Maria Faithfull-t láthatjuk, az már csak hab lett volna a tortán, ha Alain Delon valóban elvállalja XV. Lajos szerepét (végül Rip Torn kapta a feladatot). A film sokat idézett pontja, amikor az 50. perc körüli cipõorgiában egy Converse jelenik meg a háttérben - Sopia Coppola számtalan helyen kényszerült magyarázkodásra, miszerint szándékosan helyezték el a jelenetben, hogy megmutassák: Marie Antoinette tipikus tinilány, függetlenül attól, hogy milyen korba született (napjainkban minden bizonnyal emonak öltözne és gumipopon ugrálna). És a film látványa itt még bõven nem ér véget: a jelmezek Oscar-szobrot termettek Milena Canonero számára, amelyben bizonyára nagy szerepet játszottak a Manolo Blahnik által tervezett cipõk és a Laduréé által készített rózsaszín sütemények és torták is.

Talán már ebbõl is kiderül, hogy Coppola filmje nem sokat foglalkozik politikai háttér megrajzolásával, amelyet Cannes-ban, majd számtalan helyen számon kértek rajta. Soha sem kertelt, hogy a Marie Antoinette az, ami: egy bohókás fruska portréja, aki lehetetlen helyzetbe kényszerült, és butaságot butaságra halmozott. Ki nem?

Marie Antoinette-t 15 évesen az osztrák – francia politikai szövetséget megpecsételendõ férjhez adták egy kisfiúhoz, Louis Augusthoz, aki szívesebben kardozott volna barátaival az erdõben, és játszott volna a kis kulcsaival, mintsem hogy a feleségével trónörökös összehozásán fáradozzon. A francia udvarban a gyermektelen házasság árnyéka mellett Marie Antoinette-re vetült az osztrák kémség vádja, a kettõ eredményébõl született meg „a hideg és elutasító, hisz osztrák”, késõbb: „meddõ királyné”, aki egy személyben volt felelõs a gyermektelenségért. Marie nehezen tudta megszokni a francia etikettet, ahol nem járhatott vadászatra, nem kínálhatott senkit semmivel, sõt, még a neki tetszõ elõadást sem tapsolhatta meg az operában.

Nem csoda, hogy a szûk és fojtogató létben egyetlen menekülési útvonalat talált: a féktelen tobzódást. Ruhák, cipõk, kesztyûk, parókák, szerencsejáték, pezsgõ, majd késõbbi lakhelyén, a Kis Trianonban tartott féktelen partik, életvitele úgy lett egyre hedonisztikusabb, ahogyan Franciaország egyre nagyobb szegénységbe dõlt. Az anyaság nyújtott számára egy kis vigaszt: gyermekei születése után megnyugodott - a féktelen ritmusú képeket ennek megfelelõen a csendes természeti idillek váltják fel a film harmadik harmadában.

Coppola filmje Versailles vesztével végzõdik, amikor a királyi család menekülni kényszerül a feldühödött tömeg által megtámadott palotából - még csak feliratban sem esik szó kivégzésükrõl. A Marie Antoinette nem a történelmi igazságszolgáltatást fürkészõ tabló, hanem egy érzékenyen megrajzolt, vizuálisan parádés kosztümös portréfilm – a gyûlölt királyné helyett egy asszonnyá érõ fruskáról.

A felolvasó használata

A honlapon található francia nyelvű szövegeket a beépített program felolvassa, ha kijelölöd a szöveget az egérrel. Ha nem tudod hogyan kell, nézd meg ezt a videót: 

Bíró Ádám könyvei

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

Októberben és novemberben a következő filmeket nézheted, jelképes...
Magyarország és Franciaország egyaránt sikeres és gazdaságilag erős...
A Louvre gyűjteményének mintegy 250 ezer darabja költözik ki...
A párizsi rendőr-főkapitányságon két nappal ezelőtt négy áldozatot...
Nemzeti gyásznap keretében vettek végső búcsút hétfőn Jacques Chirac...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó