Kellemes koranyári péntek este van Budapest belvárosában. Már pezseg az élet a körúton, ahogy a Fészek Művészklubhoz közeledem, ahol Bardóczy Attila francia sanzonestjére kerül sor.

Pontosan érkezem, a mintegy száz fős klubterem csaknem megtelt. A műfaj jellegéből adódik, hogy a közönség javarésze valószínűleg fiatal korában lett "beoltva" a francia vírussal és ezen a kellemes estén egy kiváló előadó segítségével szeretné felidézni a jól ismert dallamokat. Ez persze csak feltételezés, mire a gondolataimmal idáig jutok, el is kezdődik a műsor.

A zongoránál Szabó Mónika, az Operettszínház karmestere leüti az első akkordokat. Már halljuk az éneket, de az énekes még sehol. Váratlanul a közönség háta mögül tűnik fel Bardóczy Attila, aki a műsor első részében a háború utáni két évtized alatt született dalokkal idézi meg azt az időszakot.

Aztán felcsendül a Sous le ciel de Paris és az énekes olyan torokhangot imitál és úgy pergeti az "r"-eket, hogy a hallgató szeme előtt önkéntelenül megjelenik Piaf.

A számok között diszkrét, alig észrevehető a kommunikáció az énekes és a zongorista között, látszik, hogy összeszokott páros. A mindig kedvesen mosolygó Szabó Mónika nagy odafigyeléssel és hibátlanul játszik. Kedves atmoszféra veszi körül; szimpatikus, hogy öltözetében is igényes: nem vonja el a figyelmet a főszereplőről.

Bardóczy külön blokkot szentel Charles Aznavournak, aki előző nap ünnepelte 90. születésnapját Berlinben, tízezer néző előtt. A számok között jól követhetően összeállított összekötő szövegekből sok érdekességet is megtudhatunk. Például azt, hogy Aznavour örmény származású volt és olyan sikeres előadó lett belőle, hogy az angolszász kultúrát is meghódította: Elvis Presley-t megelőzve választotta a Times és a CNN is a színpadi szórakoztatás királyának.
Aznavour kezdetben "csak" zeneszerző volt, többek között Piafnak írt sanzonokat. Történet szerint egy alkalommal előállt azzal az ötlettel, hogy szeretne szólókarriert indítani. Piaf erre így válaszolt: "Charles, kicsi vagy, csúnya vagy, ne menj a színpadra!" A "veréb mondta verébnek" tanácsot persze nem fogadta meg.

A "Kezedben az ifjúságod" már magyarul csendül fel, majd több dal is franciául indul és magyarul folytatódik, hogy a nyelvet nem beszélő hallgató se érezze magát kirekesztve. Jól ismert dallamok: La vie en rose, majd a Piaftól ritka vidám dalok egyike a La ballade de pauvre Jean.

A hatvanas évektől már más hangzásvilággal születtek a dalok, és - mondja Bardóczy - valahogy kevésbé jöttek át, leginkább csak filmeken keresztül.

Az énekes nem ma kezdte: kiforrott stílussal, stabil hanggal énekel, megjelenése természetes, gesztusai nem mesterkéltek, "színjátszósak". Emberi és ezért szimpatikus.

A kicsit sem unalmas mintegy másfél óra gyorsan elrepül. Pár dal nem fér bele az estébe, ezt úgyis folytatni kell!