Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Új életrajzi könyv jelent meg a legnagyobb francia színésznőnek tartott díva hazájában, Deneuve, a független nő címmel. A ma is aktív hatvannégy éves sztár nem járult hozzá a kötet kiadásához, ami nem is meglepő, mivel a könyvből fény derül Deneuve édesapjának náci kollaboráns múltjára; az eddig afféle zárkózott, okos és kiegyensúlyozott filmcsillag képében mutatkozó díva helyett pedig egy rideg, számító és boldogtalan nő képe ábrázolódik ki.

Az életrajzot az a Bernard Violet francia újságíró publikálta, aki többek között Delon és Depardieu életét is megírta – és már õk sem hálálkodtak az író lázas kutatómunkájáért… Sõt, az életrajzíró számos tekintélyromboló mûvével olyan rettegett nevet szerzett, hogy Delon annak idején már akkor beperelte a szerzõt, mielõtt az egy sort is leírt volna a tervezett könyvébe.

Catherine Deneuve anyja, Renée Deneuve, valamint apja, Maurice Dorléac a legendás Comédie Française társulatának tagjai voltak. Négy lányuk közül a hírneves harmadik a németek által megszállt Párizsban született 1943 októberében. Az újságíró a párizsi nemzeti levéltárakban fedezte fel a Dorléac papa kollaboráns tevékenységérõl tanúskodó iratokat. Az angolellenes és antiszemita Radio-Paris mûsoraiban való láthatatlan, de jól hallható szerepléséért Dorléac legalább tízezer fontnyi összeget kapott. A háborút követõen Dorléacot bíróság elé állították, mivel „segítette Németországot, és aláásta a francia nemzet egységét”. Büntetése mindössze „nyilvános megszégyenítés” volt: eltiltották egy idõre a színházi szerepléstõl. A családfõ a háború után külföldi filmek szinkronizálásával kereste a kenyerét. Érdekes módon Az utolsó metró címû filmben Deneuve olyan nõt alakított, aki zsidó színháztulajdonos férjét hõsiesen rejtegeti a pincéjükben a háború alatt.

A titkolózás és a leleményes manipuláció szemlátomást a nő találó vonása lett a valóságban is – éppen csak ellentétes elõjellel.

Köztudottan Françoise Dorléac, Deneuve nõvére volt családjuk szikrázóan tehetséges színésze – amíg élt. Françoise éppen a Catherine-nel töltött szabadságról indult vissza, amikor autóbalesetet szenvedett, és meghalt. A hír letaglózta húgát, ugyanakkor a késõbbiekben kapóra is jött a tragédia, amelynek hatása állandó magyarázatul szolgált a tartózkodó magatartásának – a tapintatos riporterek pedig évtizedekre szólóan partnerei voltak a közjátékban. Catherine maga is úgy érezte annak idején, hogy õ csak gyenge másolata lehet az alig másfél évvel idõsebb nõvérének, akit õszintén csodált és imádott. Apja bátorítására tizenhárom évesen vállalt elõször filmszerepet, majd elhatározta, hogy felveszi anyja leánykori nevét, amivel saját kilátásait is javította. Mellesleg sikerét éppen nõvérének köszönhette, aki elvitte õt Jacques Démyhez 1964-ben, amikor forgatni kezdték A cherbourgi esernyõk címû, szívszaggató filmmusicalt, s a rendezõ neki adta a fõszerepet. A nõvérek a balesetet megelõzõen még együtt szerepeltek Démynek A rochefort-i kisasszonyok címû filmjében. Éppen a tragikus 1967-es év hozta meg Catherine elsöprõ sikerét A nap szépe szürrealista film címszerepében. Innen rendületlen diadalmenet vezetett a bonyolult nõalakok megformálásában. Az Indokína a tengerentúli elsmerést is meghozta. Az életrajzi könyv is elismeri, hogy Deneuve „a jeges külsõ mögötti tûz” megjelenítõje, a gõgös, de törékeny, elõkelõen vonzó francia szépség szimbóluma.

Sosem tartozott a befolyásolható nõk közé, tizenhét évesen ellentmondott az általa mélyen tisztelt és imádott családnak, és összeköltözött a nõcsábász hírében álló Roger Vadim filmrendezővel. Az újságíróknak ezerszer nyilatkozta, hogy azért mondott a sokéves együttélés ellenére a filmrendezõ házassági ajánlataira nemet, mert ellene volt az efféle hivatalos formalitásoknak. Pedig valójában hajszál híján férjhez ment Vadimhoz, a Dorléac szülõk azonban ragaszkodtak egy házassági szerződés megkötéséhez, amelyben a válás esetén létrejövõ vagyonmegosztás részletei között olyan kitételek szerepeltek, mint: „Az egyik fél halála esetén a konyhai eszközök a másik birtokába mennek át.” Az örömittas võlegényt ez már kihozta a sodrából: „Azt nem kéne írásba fektetni, hogy kiéi lesznek a hamutartók?” – kérdezte, s az esküvõt elhalasztották – örökre.

Catherine-nek bakfisként két titkos vágya volt. Az egyik, hogy színésznő, a másik, hogy anya legyen. Egészen fiatalon őrületes vágy élt benne egy gyerek után, alig lett nagykorú, nőgyógyászokhoz járkált, hogy kezeljék meddőségét. Végül tizenkilenc évesen megszülte Christian fiát. Amikor mindkét álom teljesülni látszott Vadim oldalán, az igazi természete kezdett felszínre törni. Minden oka megvolt arra, hogy boldognak érezze magát, mégis örökké elégedetlen volt. A kívülállók szemében egy kiegyensúlyozott, határozott nõ benyomását keltette, de néha teljesen irreálisan viselkedett, zsarnokoskodott környezetével – elkezdett sztárként viselkedni. Hamarosan szõkén, kihívón és magabiztosan kezdett mutatkozni. Ez idő tájt bontakozott ki öltözködési mániája, melynek eredményeképpen kialakult a jellegzetes Deneuve-stílus, és egy hatalmas ruhatár, a legalább kétszáz pár cipőbõl álló gyűjteményéről már nem is beszélve. Nem vesztegette az idõt, minél gyorsabban el akarta érni a céljait. Bár Vadim szerint Deneuve nem az a fajta volt, aki az érzelmeit alárendelte volna az érdekeinek: „Intelligens volt, kiváló humorérzékkel tudott szurkálódni, és hideg, tartózkodó külseje mögött rendkívüli szenvedély lobogott”, de a nő uralkodási vágya kikezdte kapcsolatukat.

Miután Vadimmal szétváltak útjaik, és a férfi másik színésznõt vezetett az oltárhoz 1965 nyarán, rá öt napra Deneuve hozzáment David Bailey-hez, a híres angol fotómûvészhez, de házasságuk már két év múltán zátonyra futott. A könyv szerint Deneuve túl fárasztónak tartotta, hogy angolul beszéljen a férjével. Deneuve egyébként több nyelven is beszél. Olaszul például anyanyelvi szinten, jobban is megértette magát Marcello Mastroiannival, akitõl Chiara lánya is született. Azután az olasz lovag is feladta a harcot, és kiviharzott a díva életébõl. A híres szeretõk végeláthatatlan sora után kifacsart nõt életrajzírója nem véletlenül mutatja be hidegnek, önhatalmúnak, mélységesen boldogtalannak.

A 2005-ös Berlini Filmfesztivál fakuló színfoltjaként egyik új filmje, a Változó idõk bemutatóján a mûvésznõ két cigaretta között, meglehetõsen rezignáltan azt is kifejtette, hogy abszolút nem hisz a film témájául szolgáló örök szerelem létezésében. Ráadásul Deneuve, akinek mindig a család volt a legfõbb érték, épp e téren kudarcot vallott: „A színészet szenvedés. Borzasztó nehéz a színészkedés mellett egy jó életet élni” – vallotta be egy ízben.

A francia film bálványát állítólag rögeszmésen foglalkoztatja a pénz. Közszerepléseinek árát is megpróbálja mind feljebb srófolni, és alvilági kapcsolatai miatt is sûrûn járt a rendõrségre. A színésznõ imázsa amúgy a baloldali gondolkozással és humanitárius ügyekkel fonódott össze. A rajongótábor nem is hagyja imádata tárgyát meghúzkodni: „Catherine Deneuve a világ egyik leggyönyörûbb asszonya. Hadd ünnepeljük! A szépség önmagában is elismerésre érdemes érték. Gyönyörködjünk benne! Miért rombolnánk le?” – mondta egyik hódolója Deneuve-rõl, akirõl a Francia Köztársaságot megtestesítõ Marianne mellszobrát is megmintázták. 

A felolvasó használata

A honlapon található francia nyelvű szövegeket a beépített program felolvassa, ha kijelölöd a szöveget az egérrel. Ha nem tudod hogyan kell, nézd meg ezt a videót: 

Állásajánlatok
Bíró Ádám könyvei

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó