A főnevek tárgyakat vagy személyeket neveznek meg. A francia nyelvben hím- (masculin [mászkülen]) és nőnemű (feminin [féminen]) főneveket találunk. Ezért is olyan dallamos ez a nyelv, mert telis-tele van lálálá-val és lölölö-vel, no meg lélélé-vel, a többes szám névelőjével.

A főneveket mindig névelővel együtt kell megtanulni! A tanulás leghatékonyabb módja, ha hangosan kimondjuk – névelővel együtt! – a főneveket, tízszer, húszszor, sokszor. Az agy így képes jól memorizálni a tanult dolgokat.

Az állatokat vagy embereket jelölő főnevek neme általában megegyezik a szóban forgó biológiai nemmel. A tárgyak és fogalmak esetében már nem feltétlenül logikus a főnév neme. Gondoljunk például az ing vagy a szakáll esetére: mindkettő a férfi nemhez köthető, mégis mindkettő nőnemű: la chemise [lá sömíz] – az ing. la barbe [lá bárb] – a szakáll.

A nőnemű főnevek hatátározott névelője a « la[lá] magánhangzóval kezdődő szó előtt l', pl., l'été [lété] nyár», határozatlan névelője pedig az « une [ün] ».

A hímnemű főnevek határozott névelője a « le [lö] magánhangzóval kezdődő szó előtt l'», határozatlan névelője az « un [an (orrhang)] ».

Mindkét nem többes számú határozott névelője a « les [lé] », határozatlan névelőjük a « des [dé] ».

Persze léteznek kétnemű főnevek is, amelyeknek attól függ a neme, hogy férfire vagy nőre vonatkoznak, viszont általános megjelölésükhöz a hímnemű “le” névelőt használjuk.

Ilyenek például:

• le / la touriste [lö / lá turiszt] – a turista férfi / nő
• le / la artiste [lártiszt] – a művész / művésznő
• le / la journaliste [lö / lá zsúrnaliszt] – az újságíró / újságírónő

És akkor beszéljünk egy kicsit arról is, vajon meg lehet-e különböztetni végződésük alapján a főnevek nemét ?

Mindkét nemben vannak az adott nemre jellemző végződések.

Az -age* ; -aire ; -et ; -at ; -oir ; -ment ; -isme végődésűek szinte kivétel nélkül hímneműek.

Pl. :

• le village [lö vilázs] – a falu, a község
• le dictionnaire [lö dikszioner] – a szótár
• le volet [lö volé] – a zsalu
• le syndicat [lö szándiká] – a szindikátus ; a testület 
• le peignoir [lö penyoár] – a fürdőköpeny ; a pongyola
• le document [lö docüman] – az okmány ; az irat
• le vandalisme [lö vandálizm] – a vandalizmus ; a rongálás

*-age,  hat kivétellel:

• une page – oldal
• une plage – part, sáv
• une image – kép
• une cage – ketrec
• une nage – úszás
• une rage – harag

A -tion ; -esse ; -ette ; -(i)té ; -ance ; -otte ; -ie ; -eur ; -erie végződésüek nőneműek.

Pl. :

• la population [ lá popülaszion] – a lakosság ; a népesség
• la vitesse [la vitessz] – a sebesség ; a gyorsaság
• la maquette [lá maket] – a makett ; a gipszminta
• la félicité [lá féliszité] – a boldogság; az üdvösség; a vidámság
• la chance [lá sansz] – az alkalom ; a szerencse
• la grotte [lá grot] – a barlag
• la photographie [lá fotográfi] – a fényképészet
• la valeur [lá válör] – az érték ; az érdem ; a becs
• la batterie [lá batri] – az elem 

Bizonyos főnevek esetén a névelő jelentés-megkülönböztető szereppel bír, ezek közül a leggyakoribbakat az alábbi táblázatban találjuk:

A főnevek többes számával egy másik cikkben foglalkozunk, mert elég hosszú és összetett anyag. Elöljárójában annyit, hogy a többes szám jele az „s” végződés;  határozott névelője a „les”, határozatlan névelője pedig a „des”.

Bon courage à Toute et à Tous !