1. A francophonie szót egy Onésime Reclus (1837-1916) nevû francia földrajztudós alkotta meg 1871-ben. Elmélete szerint a föld lakóit a mindennapi életükben, társadalmi tevékenységük során használt nyelvek szerint kellene csoportosítani figyelmen kívül hagyva az akkoriban divatos gazdasági, etnikai, szociális osztályozási szempontokat.

A szó 1962-ben bukkan fel újra - az Esprit folyóirat « Le français dans le monde » címû különszámában - és terjed el elsõsorban a szenegáli államelnök és költõ, a Francia Akadémia tagja, LÉOPOLD Sédar Senghor és a körülötte csoportosuló több afrikai államférfi kezdeményezésének köszönhetõen.

A szótárokban 1968-tól szerepel két alapjelentésben: a) 'a franciául beszélõ népek, országok együttese'; b) 'a francia nyelv terjesztését, fejlesztését célzó mozgalom'. 

2. A francia nyelv elterjedése a világban valójában már a keresztesháborúk korától számítható. Jeruzsálem elfoglalása (1099) és a kereszténység utolsó erõsségének, Akkonnak az eleste (1291) közötti idõszakra tehetõ ui. annak a lingua franca nevezetû, primitív nyelvnek a kialakulása, amely egészen a XVII. századig biztosította elsõsorban a kereskedõk, hajósok nyelvi érintkezését a Földközi-tenger medencéjének országai között, és amely a latin, olasz, arab nyelvi elemek mellett számos francia lexikális elemet is tartalmazott. A XII-XIII. század folyamán egyébként, amikor is a latint Európa számos országában hivatalos nyelvként használták, a francia nyelv ­Franciaország irodalmi, mûvészeti, tudományos, politikai és gazdasági súlyának köszönhetõen - Európa-szerte mint második nemzetközi nyelv volt használatos. 

a) Angliában például a Hódító Vilmos vezette normann hódítás kezdetét (Hastings, 1066) követõ idõszaktól egészen a XV. századig a királyi udvar, az arisztokrácia, a vallás és az igazságszolgáltatás hivatalos nyelve a normann francia lett. Aquitániai Eleonóra fia, Oroszlánszívû Richárd (1157-1199) éppúgy franciául beszélt és írta verseit, mint III. Edward, aki 1347-ben egy udvari bálon így kiáltott fel, miközben megkötötte metressze harisnyakötõ térdszalagját: « Honni soit qui mal y pense ! » 'Huncut, aki rosszra gondol.' Ez a francia nyelvû felkiáltás maradt mind a mai napig az angol nemesség legmagasabb kitüntetésének, a III. Edward által alapított Térdszalagrendnek a jelmondata. Nagy-Britannia címerében pedig ma is olvasható egy francia nyelvû mondat. Ez pedig a « Dieu et mon droit » 'Isten és jogom' mondat, mely valószínûleg Oroszlánszívû Richárd szájából hangzott el 1198-ban, a Fülöp Ágost ellen vívott gyõztes courcelles-i csata elõtt és amelyet azután VI. Henrik vett fel jelmondatként a címerbe. A XIII-XIV. század folyamán kerültek be például az angol nyelvbe az alábbi francia eredetû szavak: cardinal 'püspök', charity 'könyörületesség', council 'tanács', count 'számolás; gróf', court 'udvar', foreign 'külföldi', justice 'igazság, igazságosság', mercy 'irgalom', obedience 'engedelmesség', peace 'béke', poverty 'szegénység', rich 'gazdag', treasure 'kincs'. Az elsõ angol király, akinek már az angol az anyanyelve, IV. Henrik (1399-1413) volt.  

b) Itáliában a francia nyelv használata oly általános volt, hogy például Assisi Szent Ferenc, ha nem is beszélt tökéletesen franciául, mégis ezen a nyelven koldult, vagy szólalt meg, amikor valami nagy öröm érte. Brunetto Latini 1265-ben francia nyelven írta meg az akkori idõk ismereteit összefoglaló Li Livres dou Tresor címû enciklopédiáját, mert minden nyelv közül ezt tartotta a legélvezetesebbnek (« le plus délitable ») és legismertebbnek. Amikor pedig a velencei születésû kereskedõ és utazó Marco Polo 1296-ban Kínából hazatérve börtönbe került, italianizmusokkal tûzdelt francia nyelven mondta tollba egy pisai fogolytársának ázsiai utazása történetét (Livre des Merveilles). 1532-ben, amikor Párizsban még latinul szövegezték a jogi iratokat, Aostában már franciául készült el egy közjegyzõi okirat. 

c) Spanyolországban a francia szintén nem maradt hatás nélkül a spanyol nyelv fejlõdésére annak a nagyszámú francia egyházi embernek és zarándoknak a rendszeres jelenléte következtében, akik fõleg Tours-ból és Vézelay-bõl indultak útnak, hogy Szent Jakab Santiago de Compostelában található sírját felkeressék. Az alábbi mondást pedig V. Károly német császárnak és spanyol királynak tulajdonítják: « Je parle anglais aux commerçants, italien aux femmes, français aux hommes, espagnol à Dieu et allemand à mon cheval. » 'Angolul beszélek a kereskedõkkel, olaszul a hölgyekkel, franciául a férfiakkal, spanyolul Istennel és németül a lovammal.' 

d) Adenet le Roi XIII. század végérõl származó Berte as grans piés címû, a magyar-francia dinasztikus kapcsolatok kialakulásának fontos állomását bemutató gesztájának 148-157 sorai arról tanúskodnak, hogy a magyar királyi udvarban is jól beszélték a nagy presztízzsel bíró Párizs környéki francia nyelvet: « Le rois et la roÿne et Berte o le cler vis / Sorent pres d'aussi bien le françois de Paris / Com se il fussent né ou bourc a Saint Denis. » 'A király, a királyné és a tiszta arcú Berte / Majdnem olyan jól beszélik a párizsi franciát / Mintha Saint Denis városában születtek volna.' 

e) A francia nemzeti nyelv megerõsödését célzó villers-cotterêts-i királyi ediktum (1539) nyomán a Napkirály századában a fellendülõ irodalmi, mûvészeti és tudományos élet mellett a francia nyelv is a figyelem középpontjába került. Megalakult az Académie française (1635), amely nemsokára publikálta elsõ normatív szótárát (Dictionnaire de l'Académie, 1694), Vaugelas nyelvmûvelõ írása (Remarques sur la langue française, 1647) pedig a nyelvtan és a nyelvhasználat vonatkozásában szabályozta a nyelvet. Mindezek hatására a francia nyelv a XVII. század végére olyan ideálisan kiforrott, kiegyensúlyozott nyelvvé vált, amely a nemzeti egységet és az egységes nemzeti nyelvet keresõ számos európai ország számára példakép és elérendõ cél lett. Az író és filozófus Pierre Bayle 1685-ben meg is állapította: a francia nyelv az európai népek közötti érintkezés legfõbb eszköze. A francia forradalom századában a tudás és az elegancia megtestesítõje valóban a francia nyelv: Casanova franciául írta emlékiratait, Leibniz szintén franciául fogalmazta meg fontosabb mûveit, Nagy Katalin orosz cárnõ, Mária-Terézia császárné, II. Frigyes porosz király és környezete - beleértve a francia matematikus és fizikus Maupertuis elnöksége alatt mûködõ potsdami Akadémiát is - franciául írt és társalgott, a németalföldi uralkodók, nemesek és kereskedõk úgyszintén, Rákóczi Ferenc franciául írta emlékiratait (Mémoires) és fiának ajánlott erkölcsi intelmeit (Réflexions sur la vie civile et la politesse d’un chrétien), Rivarol gróf pedig a berlini Akadémia által meghirdetett felhívásra megírta híres mûvét a francia nyelv egyetemességérõl (Discours sur l'universalité de la langue française, 1784). 

A franciák tehát joggal voltak büszkék nyelvük közkedveltségére, szépségére. Erre utal Voltaire L’Ingénu címû regényének az az ironikus jelenete is, amikor Saint-Yves apát megkérdi a huron vadembert, hogy a huron, az angol és francia nyelv közül melyik tetszik neki leginkább. Amikor a vadember egyértelmûen a huront választja, Mlle de Kerkabon meglepetten közli: mindig is azt hitte, hogy az alsó-bretagne-i nyelv után a francia a világ legszebb nyelve. 

A forradalom, majd Napóleon számos országban - Lengyelország, Itália stb. ­tovább növelte a francia nyelv népszerûségét. Napóleon oroszországi hadjáratakor a döntõ csata elõestéjén még Kutuzov tábornok is franciául idézte vendégeinek La Fontaine gémrõl szóló meséjét, aki mindent elveszít, mert túl sokat akart. Waterloo után azonban a helyzet kezdett megváltozni. Noha a bécsi békeszerzõdést még franciául írták, Európa térképét franciául rajzolták újra, a szerzõdés végén már kimondatott:« La langue franpaise ayant été exclusivement employée dans toutes les copies du présent traité, il est reconnu par les puissances qui ont concouru à cet acte que l'emploi de cette langue ne tirera pas à conséquences à l'avenir... ». 'Bár a francia nyelv a jelen szerzõdés minden példányának kizárólagos nyelve, a szerzõdõ hatalmak megállapítják, hogy ennek a nyelvnek a használata a jövõben nem lesz fontos.' 

3. A fent leírtakon kívül és azzal szinte párhuzamosan létezik a francia nyelv terjedésének egy másik, szélesebb vetülete is.A XVI. századtól fogva, a hajózás fejlõdésével, gazdasági és politikai indíttatásból, követve a spanyol, portugál, majd holland példát, Franciaország is bekapcsolódott a gyarmatosítási folyamatba. 1534-ben egy merész saint-malo-i hajós, Jacques Quartier, I. Ferenc király megbízásából a nyugati félteke kutatására indult, és eljutva Labradorig Franciaország számára birtokba vette a felfedezett területet. Egy évvel késõbb felhajózott az általa elnevezett Szent Lõrinc-folyón is. Kanadai utazásairól francia nyelven írt beszámolót Bref recit de la navigation faicte es isles de Canada címmel. Ezzel kezdõdött az a folyamat, amelynek végén, egy évszázaddal késõbb a saint-germain-i szerzõdés (1632) megállapította a francia gyarmatosítási területek határát megvetve ezzel a késõbbi francia Kanada alapjait. Ez idõ tájt jelentek meg a franciák a Mississippi völgyében (a késõbbi Louisiana), Martinique-on (1625), Guadeloupe-on (1635), Guyane-on, az Indiai-óceánon (Réunion szigete) és Afrikában (Szenegál) is. A XVIII. század európai háborúi és az azokat követõ békeszerzõdések következtében azonban Franciaország kénytelen volt a fenti területek nagy részét elsõsorban az angoloknak átengedni és csupán néhány tengeren túli területet tarthatott meg, ahol a francia nyelvi jelenlét - sokszor a helyi kreol mellett - érezhetõen megmaradt. A XIX. századi igen intenzív gyarmatosítási és misszionáriusi tevékenység következtében a francia nyelv és kultúra jelentõs elterjedtségre tett szert az afrikai kontinensen (pl. Algéria, Tunézia, Gabon, Kongó, Szudán, Madagaszkár), Ázsiában (pl. Kambodzsa) és az óceániai szigetvilágban (pl. Polinézia, Új-Kaledónia). A XX. században azonban ez a folyamat lelassult.

Anglia a század elejére az elsõ számú ipari és gyarmatosító hatalommá vált. Az Egyesült Államok is egyre fontosabb politikai és gazdasági tényezõvé nõtte ki magát.Igaza lett tehát David Hume angol filozófusnak, aki még 1767-ben azt írta, hogy hiába dicsekednek a franciák nyelvük hódításaival, az angolok egyre erõteljesebb amerikai jelenléte az angol nyelvnek nagyobb jövõt ígér. Az angol tehát igen komoly vetélytársként jelent meg a gazdasági, a pénzügyi, de a diplomáciai élet területén is. Jellemzõ, hogy míg a békeszerzõdéseket a XVII. századtól fogva franciául írták (még a bismarcki porosz birodalom Franciaország feletti gyõzelmét hozó 1871-es szerzõdést is!), addig az elsõ világháborút lezáró versailles-i békeszerzõdést például a francia mellett már angolul is fogalmazták. Ez a folyamat pedig - elsõsorban az Egyesült-Államok dinamikus gazdasági-tudományos fejlõdése következtében - a második világháború után még felgyorsult. 1963-ra egy UNESCO felmérés statisztikái szerint a világban megjelenõ tudományos-ismeretterjesztõ publikációk nyelve 60 % -ban már az angol, és csak 9 %-ban a francia, míg az orosz és a német részesedése 11 % ­11 %.

Mindazonáltal a francia számos nagy nemzetközi szervezet (ENSZ, UNESCO, NATO, Arab Liga, NOB, Európa Tanács, Union Internationale des Télécommunications, Interpol, Vöröskereszt, Hágai Nemzetközi Bíróság stb.) hivatalos nyelve mind a mai napig, a Vatikán pedig a latin mellett a diplomáciai kapcsolatok nyelveként használja. Amióta De Gaulle tábornok 1966-ban életre hívta az Haut Comité de la langue française intézményét, a hivatalos francia politika állandó törekvése a francia nyelv nemzetközi kisugárzásának megtartása és növelése a különféle világi (Alliance française, Mission laique française, Centres culturels, Association des Universités Partiellement ou Entièrement de Langue Française, Ministère de la Francophonie, Haut Conseil de la Francophonie, Comité consultatif de la langue française, Commissariat général de la langue française, Radio France Internationale, T'V5, Bureau pour l'enseignement de la langue et de la civilisation françaises á l'étranger (B.E.L.C.), Centre de recherche et d'étude pour la diffusion du français (C.R.E.D.LF.) stb.) és vallási (Oeuvres catholiques, Alliance israélite universelle stb.) szervezetek hathatós segítsége által. 4. A francia nyelv ma öt kontinens mintegy ötven országában van jelen különbözõ mértékben és minõségben (lásd a méllékelt összefoglaló táblázatot és a 12. sz. térképet).

Pontos számadatokat több okból is nehéz megadni: a statisztikák évrõl-évre változnak; a népességi adatok egyes országokban nem mindig megbízhatók; vannak régiók, országok, amelyekben a franciát a lakosság többsége anyanyelvként és hivatalos nyelvként is használja (pl. Franciaország, Monaco, Québec, Új Kaledónia stb.), jóllehet egyes területeken a helyi kreol nyelv komoly vetélytársként jelentkezik (pl. Antillák); más - elsõsorban afrikai - országokban egyfajta törzsi nyelvek feletti hivatalos nyelv és a kultúra, az oktatás nyelve is (pl. Benin, Burkina Faso, Kongo, Szenegál stb.), vagy a hivatalos nyelv státusát megosztja egy másik nyelvvel (pl. Burundi, Kamerun, Madagaszkár, Marokkó, Ruanda, Zaire stb.); megint más országokban ugyan nem hivatalos nyelv, ám az oktatásban, a mindennapi élet számos területén széles körben elterjedt (pl. Algéria, Egyiptom, Kambodzsa stb.). Mindezek alapján kb. 100-120 millió tényleges frankofónról beszélhetünk, akik rendszeresen és természetes módon használják a franciát, míg azok száma, akik azon többé-kevésbé rendszeresen és többé-kevésbé normatív módon kommunikálnak, 200 és 300 millió közöttre tehetõ. A világon anyanyelvként vagy hivatalos nyelvként használt nyelvek sorában a francia a 100-120 milliós számadattal a kínai, az angol, az orosz, a spanyol, a hindi, a portugál, a német, a japán, a bengáli és az arab után következik a tizenegyedik helyen. 

A francia nyelv elterjedtsége a világban
- Az alábbi részletes felsorolásban a földrajzi neveket franciául adjuk meg.
- A zárójelben megadott számok a 12. sz. térképre vonatkoznak.
- A rövidítések magyarázata: f = a francia kizárólagos hivatalos nyelv; ff = a francia a hivatalos nyelv státusát más nyelvekkel osztja meg; a jelzés hiánya a francia nyelv hivatalos státus nélküli, de érezhetó jelenlétére utal
- Franciaország tengerentúli területeit két kategóriába soroljuk: vannak megyei jogú területek (D.O.M. - Département d'outre-mer) és kisebbek (T.O.M. - Territoire d'outre-mer). 

EURÓPA
(53) Andorre (principauté d' -) ff, (48) Belgique ff, (49) France f, (55) Iles Anglo­Normandes (Aurigny, Guernesey, Jersey, Sercq) ff, (50) Luxembourg (grand-duché de -) ff, (51) Monaco (principauté de -) f, (52) Suisse (Confédération Helvétique) ff, (54) Val d'Aoste (Région autonome de la vallée d'Aoste - Olaszország) ff

AMERIKA
(30) Canada (31) Québec f, (32) Nouveau-Brunswick ff, (33) Dominique, (56) Louisiane ff, (29) Grenade, (34) Guyane française (D.O.M.) f, (29) Guadeloupe (D.O.M.) f, (35) Ha'tti f, (29) Martinique (D.O.M.) ff, (37) Saint-Pierre-et-Miquelon (D.O.M.) f, (29) Saint-Vincent, (36) Sainte-Lucie, (29) Trinité et Tobago 

AFRIKA
(1) Algérie, (2) Bénin f, (3) Burkina Faso f, (4) Burundi ff, (5) Cameroun ff, (6) Centrafrique (République Centrafricaine) f, (8) Congo, (9) Côte d'Ivoire f, (10) Djibouti ff, (11) Égypte, (12) Gabon f, (13) Guinée f, (14) Guinée Bissau, (17) Mali f, (18) Maroc, (20) Mauritanie ff, (22) Niger f, (23) Rwanda ff, (24) Sénégal f, (25) Tchad ff, (26) Togo f, (27) Tunisie, (28) Zaïre f 

INDIAI-ÓCEÁN
(7) Comores (Iles -) ff, (57) Crozet (Archipel des - - Terres australes et antarctiques françaises) f, (57) Kerguelen (Iles - - Terres australes et antarctiques françaises) f, (16) Madagascar ff, (19) Maurice (Ile -), (21) Mayotte (Ile -) f, (41) Pondichéry (India), (43) Réunion (Ile de la - - D.O.M.) f, (57) Saint-Paul (Ile de - - Terres australes et antarctiques françaises) f, (42) Seychelles (Iles -) ff 

KÖZEL-KELET
(15) Israël, (15) Liban, (15) Syrie  

TÁVOL-KELET
(39) Cambodge, (38) Laos, (46) Viêt-nam  

CSENDES-ÓCEÁN
(44) Nouvelle-Calédonie (T.O.M.) f, (40) Polynésie Française (T.O.M.) f, (45) Vanuatu (république de -, régen: Nouvelles-Hébrides) ff, (47) Wallis et Futuna (T.O.M.) f