Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Meilleurs alliés pendant l’épidémie, ces produits d’hygiène du quotidien n’ont pourtant pas toujours existé sous cette forme. Voici comment sont nés le mouchoir, le savon et la lessive. – A járvány idején legjobb szövetségesek, ezek a mindennapi termékek, nem mindig léteztek ebben a formában. Bemutatjuk, hogyan született a zsebkendő, a szappan és a mosószer.

 

Le mouchoir

Utilisé dès la fin du XVe siècle, le mouchoir n’était pas à l’origine un produit hygiénique, bien au contraire. Appelé aussi “esmouchoir”, ce petit bout de tissu servait à chasser les mouches, sécher les larmes et exprimer son plaisir en le remuant dans les airs. C’est aussi un symbole de richesse en fonction des matières utilisées : dentelles, fils en or, soie.

À cette époque, on ne le met pas dans sa poche mais on le porte sur soi, on le montre. Et surtout, on ne se mouche pas avec, l’objet est trop luxueux ! On se mouche plutôt dans ses doigts ou dans le tissu de sa manche.

L’objet “mouchoir” ne sert à se moucher qu’à partir de 1540. La “mode” vient de Venise et arrive dans la cour d’Henri II. Il est alors appelé le “mouchoir à moucher”. Le verbe se moucher venant du latin muccare donnant mucus.

Mais au début se moucher dans sa manche reste la norme. Montaigne dira : “Quel privilège a ce sale excrément pour que nous allassions lui apprêtant un beau linge délicat à le recevoir.”

L’habitude se prend peu à peu grâce à des penseurs de l’époque vantant ses mérites, et à la mode du tabac à priser, inhalé par le nez, nécessitant de se vider les mucus ensuite.

  • A zsebkendő
  • A XV. század végén használt zsebkendő még nem volt higiéniai termék, épp ellenkezőleg. Az "esmouchoir"-nak is nevezett kis szövetdarab a legyek üldözésére, könnyek szárítására és vele integetve az öröm kifejezésére szolgált. A csipkéből, aranyszálakból vagy selyemből készült zsebkendő a gazdagságot szimbolizálta.
  • Ebben az időben, nem zsebben hordták, hanem magukon viselték, hogy mindenki lássa. Különösképpen nem fújták bele orrukat, mert luxuscikknek számított. Használata helyett vagy az ujjaik közé vagy a ruha ujjába törölték orrukat.
  • A zsebkendőt egészen 1540-ig nem használták orrfújásra. A "divat" Velencéből érkezett és elérte II. Henrik udvarát. Ekkor kapta a "mouchoir" nevet. Az ige "se moucoir" = orrát fújja a latin "muccare"-ból származik, amelyből pedig a "mucus" = váladék szó.
  • Eleinte a ruha ujjába való orrtörlés volt a norma. Erről Montagne ezt mondta: "Micsoda kiváltsága van ennek a mocskosságnak, hogy ilyen szép és finom anyagot készítsünk neki."
  • A szokás fokozatosan alakult ki annak köszönhetően, hogy az akkori gondolkodók kihangsúlyozták az orron keresztül belélegzett tubák divatját és ezt követően a nyálka kiürítését.


Le savon

Déjà en 77, Pline l’Ancien parle du “sapo”, terme gaulois pour désigner un liquide lavant. C’est ce mot qui donnera “savon” en français et “soap” en anglais.

Des inscriptions faisant référence à un produit lavant avaient été aperçues dans l’Égypte antique, mais sans précisions. Selon Pline l’Ancien, le “sapo” est composé de : graisse de chèvre, de cendres et de jus d’herbes colorées.

Avant d’être utilisé comme un savon, les guerriers germains l’utilisent pour… se teindre les cheveux en rouge, selon une coutume de l’époque.

Mais ce sont les Romains qui l’importent et l’utilisent les premiers comme un nettoyant pour le corps. En 167, un médecin conseille ce savon “qui rend la peau douce et qui débarrasse le corps et les vêtements de la saleté”.

Mais le savon coûte cher et peu de gens l’utilisent quotidiennement. “Il s’agissait d’un produit de luxe. Et donc l’accès au savon pour nettoyer le corps est vraiment quelque chose d’assez récent, lié à son industrialisation et à la baisse du coût du savon au XIXe siècle ”, développe Patrice Bourdelais, historien et démographe.

  • A szappan
  • Már 77-ben idősebb Plinius is beszélt a "sapo"-ról, a mosófolyadék gallikus kifejezéséről. Ebből a szóból származik a francia savon és az angol soap.
  • Az ókori Egyiptomból találtak mosószerre utaló feliratokat, de részletek nélkül. Idősebb Plinius szerint a „szapo”: kecskezsírból, hamuból és színes gyógynövényekből készült.
  • A rómaiak hurcolták be és először testmosásra használták. Egy orvos tanácsolta ezt 167-ben, mondván "puhává teszi a bőrt, megszabadítja a testet és a ruházatot a szennyeződésektől".
  • Azonban a szappan drága volt, ezért kevés ember használta mindennap. "Luxuscikk volt. A szappanhoz való hozzáférés a test tisztítása céljából új keletű dolognak számított, ez pedig az iparosodáshoz és a szappan költségeinek csökkentéséhez kapcsolódott a XIX. században - magyarázza Patrice Bourdelais történész és demográfus.

 

La lessive

La lessive, produit lavant pour le linge, n'apparaît qu’au Moyen Âge, lorsque l'on sort son le linge de maison pour faire ce qu’on appelle une buée.

Cette buée nécessite une grande rigueur, pliage précis, attente dans le grenier, prélavage au ruisseau puis coulage. Ce moment est celui de l’introduction de ladite lessive faite de cendres. Les sels de potassium contenus dans la cendre sont des détachants naturels.

La cendre est sur les cuves de linge et on verse dessus de l’eau bouillante. Elle fond alors et attaque les taches. Mais pas n’importe quelle cendre, les arbres fruitiers et la fougère étaient les meilleures, grâce à leur forte concentration en sels de potassium.

Louis XIV en 1644, décide même de créer des offices de commissaires pour contrôler les cendres “à faire la lessive”. Un métier de courte durée, qui a été supprimé en 1674.

À cette époque, la fréquence des lessives dépend de son échelon social. Les gens se lavent peu et le linge propre détermine leur statut social. Pour les paysans c’est une fois par an, mais les aristocrates le lavent chaque semaine.

“Pendant deux ou trois siècles, c’est le vêtement plus que la propreté du corps qui a été l’élément de distinction sociale. Aujourd’hui, si vous croisez quelqu’un dans le métro bien habillé mais qui sent un peu fort, dans votre classement immédiat il n’appartient pas nécessairement aux catégories favorisées de la population”, rajoute Patrice Bourdelais.

L’accès à la lessive pour tous ne se fera qu’au XIXe siècle quand l’eau devient courante et que les produits s'industrialisent.

  • A mosószer
  • A ruha mosására szolgáló mosószer csak a középkorban jelent meg, amikor megjelent a mosókonyha, amelyet "buée"-nak neveztek.
  • Ez a mosókonyha nagy pontosságot, precíz hajtogatást, a tetőtérben történő várakozást, patakban való előmosást majd formázást igényelt. Ekkor vezették be az említett hamus mosodát. A hamuban található káliumsók természetes alapú folttisztítók.
  • A hamut a ruhás tartályba helyezték, forrásban lévő vizet öntöttek rá. A hamu feloldódott és eltávolította a foltokat. Nem volt mindegy milyen hamut használtak, a gyümölcsfák és páfrányok hamuja volt a legjobb magas káliumsó tartalmuk miatt.
  • XIV. Lajos 1644-ben rendeletet hozott egy szakértői hivatalról a mosoda hamujának ellenőrzése céljából. Rövid életű szakma volt, melyet 1674-ben eltöröltek.
  • Ebben a korban, a mosás gyakorisága a társadalmi szinttől függött. Az emberek ritkán mosakodtak és a tiszta ruházat meghatározta társadalmi helyzetüket. A parasztok évente, az arisztokraták hetente egyszer mostak.
  • „Két vagy három évszázadon keresztül a társadalmi megkülönböztetés eleme a ruházat, nem pedig a test tisztasága volt. Ma, ha a metróban találkozunk valakivel, aki jól öltözött, de kissé erős szaga van, rangsorolásunkban nem feltétlenül tartozik a népesség kedvelt kategóriái közé "- tette hozzá Patrice Bourdelais.
  • A mosás szükséglete csupán a XIX. században vált elérhetővé mindenki számára, amikor megjelent a folyóvíz és a termékek iparosodtak.

 

Source : Derwell Queffelec – franceculture

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó