Mali és a Közép-Afrikai Köztársaság után Burkina Fasóból is kivonultak a francia rendfenntartók. Az így keletkező vákuum minden bizonnyal változásokat idéz elő francia Afrikában. A helyzet nem tűnik kedvezőnek az ott élő lakosságra, köztük a keresztényekre, így a nyugati kultúrára, francia nyelvre nézve.
Franciaország Afrika-politikája a második világháború után jelentősen befolyásolta az afrikai kontinens politikai és gazdasági fejlődését. Az 55 afrikai ország közül 16 volt Franciaország gyarmata, és ezek többnyire továbbra is gazdasági és politikai kapcsolatokat tartanak fenn az egykori gyarmatosítóval. Ezen afrikai országok gazdasági fejlődése jelentős mértékben függött Franciaországtól, amely számos gazdasági és pénzügyi intézkedést hozott. Az egyik legfontosabb intézkedés a CFA-frank, egy közös nyugat-afrikai pénznem bevezetése volt, ennek rendszere jelenleg éppen átalakul.
Ami a politikai kapcsolatokat illeti, Franciaország hosszú ideig támogatta a nyugatbarát diktátorokat. Az elmúlt években azonban több demokratikus és emberi jogi reformot hajtott végre az afrikai országokkal fennálló kapcsolataiban.
Azonban az Afrika-politika leginkább vitatott eleme a katonai beavatkozás. Franciaország számos alkalommal lépett fel katonailag Afrikában, hogy megvédje az érdekeit és biztosítsa a viszonylagos stabilitást. Az elmúlt években ezen a területen történt jelentős változás három országban.
KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG
A Közép-afrikai Köztársaságban 2013-ban tört ki egy fegyveres konfliktus, amely során a szélsőséges csoportok, a szeparatisták és a milíciák egymással harcoltak, és az országot teljes káoszba taszították. Franciaország ekkor indította el itt a Sangaris elnevezésű katonai missziót. Nagy erőkkel volt jelen az országban, és részt vett az ENSZ békefenntartó missziójában is.
A 2022 decemberében megvalósult kivonulással kapcsolatban Franciaország azt hangoztatta, hogy az ország stabilizálódott, és a katonai beavatkozásokkal elértek egy bizonyos szintű biztonságot. A katonai jelenlét csökkentésében feltehetően gazdasági okok, a misszió fenntartásának tetemes költségei is szerepet játszhattak.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Wagner orosz magánkatonai cég tevékenységét sem, akik átvették a közép-afrikai elnök személyi védelmét, katonai kiképzést indítottak, majd a kapcsolat beolajozását követően Oroszország jelentős fegyverüzleteket is bonyolított az afrikai országgal.
MALI
Franciaország Maliból történő 2022-es kivonulása hasonló indokokra vezethető vissza. 2013-ban indították el a Serval katonai műveletet Maliban, hogy segítsenek a kormánynak visszafoglalni az ország északi részét, amelyet akkor a dzsihadista szervezetek ellenőriztek.
A művelet sikeres volt, számos terrorvezért likvidáltak, továbbá a francia erők segítették a mali katonákat és az ENSZ békefenntartó erőit a biztonság helyreállításában. Az időközben puccsal hatalomra került katonai junta – feltehetően itt is orosz befolyásra – a francia hadseregben találta meg a bűnbakot Mali összes szerencsétlenségéért.
Az ország erős embere folyamatosan hergelte a lakosságot, szította a franciaellenességet. A junta ráadásul úgy döntött, hogy szorosabbra fűzi a kapcsolatait Moszkvával, ezért francia hírszerzési információk szerint tavaly ők is paktumot kötöttek a Wagnerrel.
BURKINA FASO
A „becsületes emberek országával” (ezt jelenti az ország neve) szintén rejtélyes módon megromlott Franciaország kapcsolata. Egyik diplomáciai incidens követte a másikat. Malihoz hasonlóan itt is puccsista vezető van az ország élén, aki betiltotta az RFI francia rádió működését az országban, majd kérte a francia külügyet, hogy cseréljék le a helyi francia nagykövetet. A diplomata azt a „hibát” követte el, hogy figyelmeztette a helyben élő francia állampolgárokat, hogy az ország északi részén megnövekedett terrorveszély miatt költözzenek délre vagy a fővárosba. Mindez azután történt, hogy az északi szomszédból a francia hadsereg már kivonult, és többé nem tartja vissza a terror dél felé terjedését.
Az elmúlt években számos tüntetésre került sor a biztonsági helyzet megoldatlansága miatt, és már meg sem lepődünk, hogy a demonstrációk során a franciaellenesség mellett, az emberek reményét jelezve, itt is felbukkantak az orosz zászlók.
KÖZÖS PONT A WAGNER
Mint közismert, a Wagnernek szoros kapcsolatai vannak az orosz kormánnyal. A csoport az elmúlt években számos afrikai országban, így a fenti háromban is megjelent, és részt vett azok katonai konfliktusaiban. Az orosz kormány is erőteljesen jelen van az afrikai politikai életben, és több afrikai országgal is szoros kapcsolatot ápol. Az oroszok és a Wagner-csoport afrikai jelenléte Franciaországban aggodalmat keltett.
Nem véletlen, hogy a Wagner több francia nyelvű országban is megvetette meg a lábát. Felismerve az ezen országok és egykori gyarmatosító hatalmuk közötti feszültséget, internetes dezinformációs kampányokon keresztül sikeresen erodálták a francia befolyást, szították a franciaellenességet.
A Wagner tevékenységét jól szemlélteti egy eset, melyre a Maliból történő francia kivonulás alatt került sor. A Wagner egy állítólagos „tömegsírt” bemutató videót adott közre, melyet szerintük a franciák hagytak hátra, miután távoztak a katonai bázisról. Ennek nyilvánvaló célja a majd’ 10 évig tartó francia misszió lejáratása volt. A Wagner-zsoldosok azonban nem tudták, hogy a francia hadsereg drónja lefilmezte őket, amint a helyszín mesterséges kialakításakor a holttesteket homokba ásták, így a franciák hitelesen cáfolhatták a vádakat.
MI LESZ ITT?
Nehéz pontosan megjósolni, hogy ki fogja betölteni a geopolitikai vákuumot, amely Franciaország kivonulása után marad a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban és Burkina Fasóban. Azonban van néhány jelentkező.
A Közép-afrikai Köztársaságban az afrikai békefenntartó erők szerepe valószínűleg növekedni fog a francia katonai jelenlét csökkenése miatt. Az Európai Unió is nagyobb szerepet vállalhat a biztonság fenntartásában a régióban, és esetleg az ENSZ békefenntartó missziói is erősödhetnek.
Mali esetében az afrikai békefenntartó erők mellett az ENSZ is szerepet vállalhat a biztonság fenntartásában. Az ENSZ békefenntartó missziói, mint például a MINUSMA, továbbra is jelen lesznek az országban, és a saját hadsereg felkészítésére tett erőfeszítések is folytatódnak.
Burkina Fasóban a francia kivonulás után valószínűleg az afrikai békefenntartó erők és a régióban működő gazdasági szervezetek, mint például az ECOWAS, játszanak majd fontosabb szerepet a biztonság fenntartásában és a politikai stabilitás megteremtésében.
Emellett Kína, Oroszország és az Egyesült Államok is megnövelhetik afrikai jelenlétüket, és erősíthetik kapcsolataikat az afrikai országokkal, amelyeket korábban Franciaország dominált.
Vlagyimir Putyin, az országa elleni szankciók miatt aktívan keresi afrikai támogatóit. A partnerség egyik kimondott alapja a „hagyományos erkölcsi értékek védelme a nyugati ideológiai gyarmatosítással szemben”. A kieső ukrán gabonaexport pótlását is megígérte afrikai partnereinek.
Ami pedig Kínát illeti, az elmúlt két évtizedben megelőzte Franciaországot, mint ezen országok legnagyobb kereskedelmi partnere, és Peking ma már fontosabb kereskedelmi partnere az afrikai államoknak, mint az USA, az Egyesült Királyság és Franciaország együttvéve.
A cikk a kép után folytatódik!
Kapcsolódó:
- Nem szívesen látott a francia nagykövet Burkina Fasóban
- Burkina Faso elrendelte az RFI felfüggesztését
- Marokkóban is le kellett váltani a francia nagykövetet: Újra nehéz kereszténynek lenni Marokkóban
- Irán bezárja a helyi francia intézetet
A KIVONULÁS AZONNALI HATÁSAI
Az Investigations et Enquêtes csatorna Kik Mali új urai? című dokumentumfilmje szerint a franciák távozása után az iszlamista radikálisok újult erővel demonstrálják hatalmukat Mali keleti részében és nagyvárosa, Timbuktu utcáin. Jelenlétüket a mérsékelt muszlim lakosság is megszenvedi: a saría bevezetésével a nőknek olyan szigorú öltözködési szabályoknak kell megfelelniük, melyeket szerintük a Korán nem ír elő. A házasságon kívüli „bűnös” kapcsolatban élőket nyilvánosan megostorozzák és kényszerházasságra ítélik, a tolvajok csonkításban részesülnek, súlyosabb bűnök elkövetőit az utcán végzik ki. A Mohamed mintájára szakállát vörösre festő vezető pedig bejelentette, hogy továbbnyomulnak dél, azaz Burkina Faso felé, és terjeszteni fogják az „igaz hitet”.
Besenyő János, az Óbudai Egyetem, Biztonságtudományi Doktori Iskola, Afrika Kutatóintézet vezetője szerint egyértelmű a vákuum, ami a franciák hol udvarias, hol kevésbé udvarias távozása után keletkezett. A helyzet rövid távon használ a radikálisoknak, hiszen ezek az országok nem tudják magukat megvédeni, mert felszereltségük és képzettségük elégtelen. A francia jelenlét megszűnésével Líbia irányából már el is indultak dél felé a fegyverek.
Eddig Burkina Faso töltött be ütközőzóna szerepet, sajnos várható, hogy az iszlamista expanzió tovább tud haladni dél felé. A szakértő szerint a most következő átmeneti időszak nagyon veszélyes az itt élőkre nézve. Hosszabb távon azonban előfordulhat, hogy ezek az országok csalódnak a Wagnerben, és mivel számos gazdasági, nyelvi, kulturális szál fűzi őket Franciaországhoz, újra segítségül hívják majd.
Besenyő szerint új hidegháború jött el, ami nem két szövetségi rendszer között, hanem több nagy- és középhatalom között zajlik, amelyben mindenki helyezkedik Afrikáért is.
IMÁZSPROBLÉMÁK
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa szerint Franciaország pozíciói visszaszorulnak Afrikában, s mivel az európai katonai jelenlét (a Takuba) is véget ért, így részben európai visszahúzódás is történt. Ezt a folyamatot olyan elemek is illusztrálják, mint például a Burkina Fasóval még a hatvanas évek elején kötött francia katonai segítségnyújtási egyezmény felmondása, vagy Maliban a francia nyelv hivatalos státuszának megváltoztatására vonatkozó terv.
Franciaország mindenképpen imázsproblémákkal küzd az egykori gyarmatain, s bár ezzel tisztában van, és új stílusú együttműködést ígér, az efféle dolgok nem gyorsan hoznak eredményt. A visszaszorulásnak az imázsproblémák mellett az is az oka, hogy a terrorellenes tevékenységben az évek során nem bizonyult tartósan sikeresnek a francia hadsereg.
Jelentkezők és kérők viszont vannak, akik szívesen Franciaország helyére lépnek ezekben a rosszul működő államokban. Különösen Oroszország aktív ezen a téren – komoly erőfeszítéseket tesz a térségben való terjeszkedésre, ezzel együtt a francia megítélés gyengítésére. Az biztos, hogy a Száhel-övezet stabilitása nemcsak Franciaország, hanem egész Európa számára nagy jelentőségű, többek között migrációs szempontból. Itt tehát egy geopolitikai jellegű nagyhatalmi csata zajlik.
Lévay Balázs
francianyelv.hu
