Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Pierre Waline beszéde a budapesti Szabadság téren, a francia nemzeti ünnep alkalmából, 2014. július 14-én.

Ma este, amikor itt Pesten gyülekezünk, Párizsban a honfitársaim épp javában táncolnak majd az utcán. És ez így megy már sok évtized óta.

A párizsiak így ünneplik a 225 évvel ezelőtt történt eseményeket, amikor egy bizonyos július 14-ei napon a párizsi nép felkelt a király ellen és elfoglalta a hírhedt Bastille épületét. Később kiderült, hogy nem is volt olyan szörnyű hely az a Bastille, sőt inkább luxus börtönnek mondható, ahol csupán 7 fogoly raboskodott, köztük néhány elmebeteg és egy pár jómódú nemes férfi, akit kifizetetlen számlák ill. házasságtörés miatt zártak be. Szóval sem hősiesség, se romantika nem volt a kiszabadításukban.
Teljesen más volt, mint az a valóban szörnyű börtön, amely itt állt valamikor ezen a téren, és ahol megkínozták és kivégezték a 48-as magyar hősöket, köztük Batthyányt is.

Franciaországban fontos szimbólum ez a nap: ekkor kezdődött a forradalom, amely során egy első lépésben eltörölték a privilégiumokat és egy másik lépésben (1792-ben) kikiáltották az első francia Köztársaságot.

Visszatérve Magyarországra. Nem akarok most senkit sem kioktatni - Isten ments! – már csak azért sem, mert tudom, hogy Ti, aki itt vagytok egyet értetek velem. (Nem is beszélve arról, hogy mi franciák se vagyunk egy követendő példa, s hogy nálunk sem rózsás épp a helyzet...)

Mégis valamit nem értek: hogy lehet, hogy ilyen könnyen eltörölték Pesten a Köztársaság teret? Talán bizonyos körökben szégyent jelentene ez a szó? Ez nem sikerülhetett volna másutt, ahol köztársaság van. Pl Párizsban, ott oriási balhé lett volna ebből, sok tízezer tüntetővel.. (és .. - ezt halkan mondom - ki tudja hány autót elégettek volna?) !

Most a Szabadság téren vagyunk. Hála Istennek, ezt még nem keresztelték át. Majd, valamikor, amikor szabadság már nem lesz... De Hála Istennek ott azért még nem tartunk... Bár ...igaz, hogy, akárcsak 48-ban, örökös szabadságharcot folytatnak az ország vezetői....., legalábbis ezt állítják.....ha nem is az osztrákok, de a rezsi vagy épp Brüsszel ellen.

„Szabadság, Liberté, Freedom, Svoboda, Freiheit”.

Milyen szépen hangzik minden nyelvben ez a szó! Sőt a legszebb verseket is a szabadság eszméje ihlette. Miként az a szép szöveg, amelyet a francia költő Paul Eluard írt 1942-ben a német megaszállás alatt: „Liberté, j’écris ton nom...”/Megírom a nevedet”/. Amelyből egy népszerű chanson is lett. Szóval, ez lett az első szó, amellyel hőseink az alakuló új köztársaságot jellemezték. „Liberté”. S utána jött az „Égalité és Fraternité”.

De mit is jelent pontosan az, hogy Szabadság? Sok jogot, ám, de sok felelősséget is. Ugyanis csak az lehet szabad – azaz önálló- személy, aki mint felelős ember viselkedik. Azaz, aki fenntartás nélkül vállalja cselekedeteinek következményét, beleértve a saját múltját is. Egyéni szinten épp úgy, mint állami szinten is. Fenntartás nélkül.

Most nem akarok részletekkel példálózni, de mindannyian, tudjuk, hogy nem egészen így viselkednek a jelenlegi magyar állam vezetői. Az itt épülő – amúgy sem szép - emlékmű is ezt bizonyítja. Tehát: „Nem vállalunk felelősséget”, és ez sajnos azt jelenti, hogy „Akkor sem és ma sem vagyunk - egy „felelős” szabad nép”. Hát, ha ez így van, akkor nagyon nem irigyellek Titeket, Messieurs a Hatalomból.

De a folytatáson; Égalité, Fraternité szavakon sem ártana elgondolkodni... Itt is, de nálunk Párizsban is...
Itt, nem kell megmagyaráznom, hogy mire gondolok. Tudjátok.
Minden állampolgár egyenlő, akár nő vagy férfi, egyaránt zsidó vagy cigány, keresztény, izraelita, muzulmán, vagy nem hívő, akár hetero- vagy homoszexuális, akár barna, vagy szőke, fehér vagy sötét bőrű: mindannyian magyarok vagytok.
Pont ezt jelenti a „Köz-társaság”: egy közösség, amelynek minden tagja egyenlő egy szabad felelős társadalomban.


De ezen túl, ne felejtsük el, hogy még testvérek is vagyunk. Ha nem is vér szerint, legalább az eszmékben. És épp ez a szép, hogy, akár Ti magyarok, akár Mi franciák, sokfélék, sokszínűek vagyunk. Mégis – egyszersmind - magyarok és franciák is vagyunk. Romain Gary, egy zsidó litván családból származó francia író szavai jutnak az eszembe: „Egy csepp francia vér sem folyik a testemben, mégis Franciaország buzog bennem”. (Ezt a mondatot Fejtő Ferenc vagy Cziffra György is mondhatták volna)

Hát csak ezt a néhány gondolatot szerettem volna ma megosztani Veletek. Ma amikor mi franciák – több, mint két évszázaddal a forradalom után is megünnepeljük azt.

Éljen a szabadság! A Tiétek, a Miénk, Európa szabadsága!

Merci!

(PW - 2014 júl. 14)


Intervention de PW place Szabadság a l'occasion du 14 juillet

Ce soir, alors que nous sommes ici rassemblés à Budapest, mes compatriotes s’apprêtent à danser dans les rues de Paris. Et il en va ainsi depuis de nombreuses décennies.

C’est de cette façon que les Parisiens fêtent un évévément qui se déroula un certain 14 juillet, voici 225 ans, lorsque le peuple de Paris se souleva contre le roi et occupa la Bastille, cette prison alors si mal famée. En fait, il s’avéra par la suite que cette Bastille n’était pas un lieu si sinsitre, mais plutôt une prison de luxe hébergeant guère plus de 7 prisonniers, dont quelques fous et deux nobles retenus pour factures impayées et adultère. Bref, rien d’héroïque ni de romantique dans cette „libération”.
En tous les cas rien à voir avec la sinistre prison qui occupait autrefois cette place où nous nous trouvons aujourdhui, où furent suppliciés les héros hongrois de 1848, dont Batthyány.

En France, cette journée représente un symbole important: elle marque le début de la Révolution qui allait entre autres voir abolis les privilèges, puis fondée la première République (en 1792).

Mais retournons en Hongrie.

Je ne prétends ici faire la leçon à personne – Dieu m’en préserve! – d’autant que vous sais , vous qui êtes venus ce soir, d’accord avec moi. (Sans parler du fait que nous autres Français sommes loin de représenter un modèle, la situation n’étant pas non plus radieuse chez nous).

Toutefois, il est une chose que je n’arriverai pas à comprendre: comment se fait-il que l’on ait pu si facilement supprimer la place de la République à Budapest ? Il faut croire que le mot (République) est banni ici dans certains milieux ?... Nul part ailleurs où se trouve un régime de république, ce n’eût été possible. Essayez de suppimrer la place de la République à Paris et vous verrez les rues se remplir de manifestants (et - je le dis tout bas - pourquoi pas aussi avec quelques voitures brûlées dans la lancée?) !

Mais ce soir, nous sommes sur la place de la Liberté (Szabadság tér). Une place qui, grâce à Dieu, n’a pas encore été débaptisée. Peut-être plus tard, un jour, quand il n’y aura plus de liberté. Mais, grâce à Dieu, nous n’en sommes pas encore là.
... Encore qu’il est vrai que, comme en 1848, les dirigeants de ce pays poursuivent sans relache une lutte d’indépendance, du moins l’assurent-ils, sinon contre les Autrichiens, maintenant contre Bruxelles...

„Szabadság, Liberté, Freedom, Svoboda, Freiheit”.
Comme il est doux à entendre dans chaque langue, ce mot! Inspirant nos poètes, tel Paul Eluard avec ce beau texte qu’il composa sous l’occupation allemande en 1942: „Liberté, j’écris ton nom...”, qui fut repris dans une chanson populaire.

Liberté”, tel fut donc le premier mot inscrit sur le fronton de la République... Suivirent „Égalité et Fraternité”.

Mais... que signifie donc, au juste, Liberté ? De nombreux droits, certes, mais aussi une bonne dose de responsabilité. Car seul peut se dire libre – autonome – celui se comporte en homme responsable. Celle ou celui qui assume pleinement, sans réserve, les conséquences de ses actes, y compris pour le passé. Et ce tout autant au niveau de l’individu qu’à celui de l’Etat... ...Sans réserve...

Bon, je ne veux pas ici relancer un vieux débat, mais j’ai le sentiment que vos dirigeants ne se plient pas à cette règle d’or. Le monument – au demeurant bien laid – qui se construit sous nos yeux, en constitue une preuve flagrante. Bref: „Nous n’assumons aucune responsabilité” veulent-ils nous dire, „Nous n’étions pas hier - et ne sommes pas aujourd’hui - un peuple responsable, donc libre.” S’il en est ainsi, alors, je ne vous envie pas, Messieurs du Pouvoir !


Mais poursuivons sur les mots Égalité et Fraternité sur lesquels il serait bon de méditer un instant. Ici comme à Paris....

Ici, je n’ai pas de dessin à vous faire, vous savez à quoi je pense.

Chaque citoyen est égal en droit, qu’il soit homme ou femme, juif ou tzigane, chrétien, israélite, musulman ou athée, hétéro- ou homosexuel, brun ou blond, de peau blanche ou de couleur: tous êtes de plein droit Hongrois à part entière..

Et c’est cela la République, le partage de valeurs communes: un communauté dont chaque membre est égal dans une société libre et responsable.

Mais, pour aller au-delà, nous sommes également frères. Sinon par le sang, du moins par nos idéaux. Et ce qui est précisément beau est que Vous autres Hongrois comme nous autres Français, représentez des origines variées et très diverses, à l’opposé de l’uniformité. Et pourtant, vous êtes bien Hongrois et nous sommes bien Français. A cet égard me vient à l’esprit la phrase de Romain Gary, écrivain français issu d’une famille juive de Lithuanie: „Pas une goutte de sang français ne coule dans mes veines, et pourtant c’est la France qui coule en elles”. (Phrase que l’on aurait pu tout aussi bien entendre de la bouche d’un François Fejtő ou d’un György Cziffra..)

Voilà. Telles sont, chers Amis, les pensées qui me viennent à l’esprit ce soir et que j’avais à coeur de vous soumettre. Ce soir, alors nous célébrons la Révolution plus de deux siècles après.

Viv la Liberté! La Vôtre, la Nôtre, celle de l’Europe!

Merci!

(PW – 14 juillet 2014)

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó