Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

A Négy évszak szerzőjéről mit is tudunk? Azt, hogy hátrahagyott mindenféle concertót, egyházi zenét, meg néhány operát. Egyéb művekről eddig nem nagyon tudtunk. Azt meg pláne nem, hogy tőbb „szerenádot” is írt. A szerenád egy külön műfaj, a kantáta, az orátorium és az opera egyfajta keveréke, amely a XVII. század közepén jelent meg először Itáliában, majd Bécsben, és azóta nagyon divatos lett. Ezek alkalmi művek voltak, amelyeket egy nagy esemény alkalmából adtak elő. Általában nagyszabású – több részből álló - zenekarra írt művekről van szó, szólistákkal, nagy kórus nélkül. A szólisták allegorikus figurákat jelképeznek. Vivaldi nyolc szerenádot írt, amelyekből három maradt meg nekünk. Ezek közül az egyik az „Ünneplő Szajna” („La Senna Festeggiante”), amely a ma esti koncerten szerepelt. Egy másik kuriózum: az utóbbit Vivaldi a francia király (XV Lajos) tiszteletére írta, hogy így ünnepelje a jó kapcsolatokat Velence és Franciaország között. A művet az új francia nagykövet velencei ünnepélyes fogadtatása alkalmából mutatták be (1726-ban). Szóval, diplomácia a zenén keresztül... (1) Talán egy másik indítéka is volt ezen kívül: a 1720-es években ért Vivaldi a pályája csúcsára. Akkor mindenütt játszották a műveit - mint a mai slágereket -, de elsősorban Párizsban, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. Tehát azzal a gesztussal akarta valószínűleg viszonozni.


A francia nagykövet fogadtatása Velecén 1726 nov. 4-én (Canaletto)

 

Azok, akik követik a Fesztivál Zenekar életét, tudják, hogy a zenekaron belül létrehoztak egy barokk együttest (korhű hangszereken játszanak). Alapítását Fischer Ivánnak köszönhetjük. Ez a formáció játszott a ma esti koncerten, egy brit karmester, Jonathan Cohen vezetése alatt, aki a barokk zene kiváló szakértője. A három szólista: a szoprán Baráth Emőke, az olasz alt Sonia Prina és az angol basszus Brindley Sherratt. Ők jelenítik meg az Aranykort és az Erényt, akik a Szajna partján találkoznak. Ez utóbbi a harmadik szereplő (basszus). Eddig a következőket tudtam erről a műről: a libretto állítólag kissé gyenge, ugyanakkor a zenét dicséri a kritika (2). Tehát érdemes volt végre meghallgatni ezt a két részből álló, francia zenei ihletésű művet.. A Szajna mint szereplő különös jelentőséget kapott, hiszen Baráth Emőke - Európa egyik legjobb szopránja- a közelmúltban pont Párizsban, a Théâtre des Champs Élysées-ban szerepelt.

 

Lássuk tehát, milyen volt.

        

 

Először röviden a koncert helyszínéről: a Zeneakadémia nagyterme meghitt hangulatával és szép gazdag díszítéseivel remekül illik az ilyen művekhez. És maga a mű? Egy igazi reveláció volt számomra!

Ritmusgazdag, erős dinamikával átitatott, helyenként táncos hangulatot idézve (lásd a menüettet a második nyítányban largo alla francese), Vivaldi partitúrája mind emellett nagyon finom és rafinált. Egy mű, amelyben a dallamok eleganciájában, kecsességében, táncosságában nagyon érezhető a francia stílus, ugyanakkor helyenként a nagy oratóriumok áriáira jellemző lendületes friss hangulat is érezhető. A mű két részből áll. Mindkettő a 3 szólista által alkotott kórussal kezdődő és záródó nyitánnyal indul. Áriák és duettek (szoprán-alt) váltják egymást. Egyetlen ellenvetésünk Domenico Lalli librettójának fellengzős stílusa miatt van, de úgy tűnik, ilyen volt az akkori ízlés (3).

A művet ragyogóan adták elő. Nem is tudom, hogy kit említsek először, mivel a zenekar, a karmester és a szólisták mind kifogástalanul szerepeltek. Kezdjük a szólistákkal. Mind a hárman a legkiválóbb referenciákkal rendelkeznek, a legrangosabb nemzetközi színpadokon, ill. fesztiválokon szerepeltek már. Elragadtatták a közönséget gyönyörű tiszta hangjukkal. Érezhetően otthonosak ebben a műfajban. Az őket kísérő zenekar – kis létszámmal is – gyönyörű, finom hangokat adott ki, külön kiemelném a fúvósokat. A csembalónál ülve az angol karmester, aki ennek a műfajnak az avatott mestere, bravúrral vezényelte az előadást..(4)

Egy igazán szép est részesei voltunk, amelynek alkalmából felfedeztünk egy új, eddig sosem hallott művet. És a mű hosszúsága ellenére egy pillanatig sem unatkoztunk. Épp ellenkezőleg. A hosszan tartó taps bizonyította, hogy a publikum is rajongott az előadásért.

Végül, hadd említsük még egyszer Fischer Iván zenészeinek bravúros ügyességét, akik a legtermészetesebb módon képesek váltani régi és új hangszereik között, és így képesek visszaadni akár a barokk stílus e tipikus régies ízét, akár a nagy szimfonikus művek impozáns méretét. A mi szerencsénkre és legnagyobb örömünkre. Ezt az örömöt ma este is átélhettük.


Pierre Waline (2020 jan. 13.)


(1): Jacques-Vincent Languet de Gergy. A Velencei ünnepélyes fogadását Canaletto megörítette egy híres festményben. Vivaldi három más múvet is írt a francia király tiszteletére: egy kantátát, egy másik szerenádot meg egy Te Deum-ot (e két utóbbi ma elveszett).

(2): «a leggrandiózusabb és a legérdekesebb a három szernád közül” (Nanie Bridgman).

(3): Az Erény kisérletével, az állandó vandorlásban megfáradt Aranykor találkozik a Szajnával, aki vezeti őket a francia király udvarához, ahol harmoniát és békét találnak végre. Nahát!

(4): Jonathan Cohen többek között az Arts Florissants francia együttes társkarmestere William Christie mellett.



 

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó