Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

L'histoire mouvementée de la Fête nationale – A nemzeti nap eseménytörténete

Pour certains il rime avec week-end prolongé, pour d’autres, il évoque le frisson du défilé sur les Champs-Elysées, les feux d’artifices et le bal des pompiers : vous l’aurez reconnu, le 14 juillet est fédérateur.

  • Egyeseknek a meghosszabbított hétvégét, másoknak a Champs-Elysées-i parádés felvonulás izgalmát, a tűzijátákot és a tűzoltóbált jelenti.

Cependant, au cours de l’histoire, les Français n’ont pas toujours célébré cette date. La Fête nationale est en effet souvent le reflet des valeurs que les régimes politiques successifs veulent insuffler à la nation.

  • A történelem során a franciák nem mindig ünnepelték ezt a dátumot. A nemzeti nap gyakran azokat az értékeket tükrözi, amelyeket az egymást követő politikai rendszerek akarnak bevezetni a nemzetbe.

Que fête-t-on au temps des rois de France ?

Sous l’Ancien Régime, et en particulier au Moyen Âge, on se sent plus souvent appartenir à une région qu’à la France. C’est pour cette raison qu’il n’existe pas une fête nationale, mais plusieurs fêtes locales. Par exemple, à Paris, on affectionne particulièrement la fête de la Saint-Jean, le 24 juin, qui rassemble les autorités politiques et commerciales ainsi que les habitants. À Marseille, on fête Saint-Victor, tandis qu’à Orléans, on fête bien entendu Jeanne d’Arc.

 Jules Breton, La Fête de la Saint-Jean, huile sur toile, 1875

  • Mit ünnepeltek a francia királyok idején?
  • A régi rendszerben és különösen a középkorban, az emberek gyakran úgy érezték, hogy egy másik régióhoz tartoznak nem pedig Franciaországhoz. Ez volt az oka annak, hogy nem volt nemzeti ünnep, hanem csak helyi fesztiválok. Például Párizsban nagyon kedvelték a június 24-i Saint-Jean ünnepet, ami összehozta a politikai és kereskedelmi hatóságokat valamint a lakosságot. Marseillle-ben Saint-Victort ünnepelték, Orleansban természetesen Jean d'Arc-ot.

À partir du XIVe siècle, et de manière toujours plus prononcée, le pouvoir se centralise et se cristallise dans la personne du roi. Apparaissent donc certaines fêtes d’ampleur nationale liées à la personne royale, qui incarne la France. Ainsi, à l’occasion des sacres et des mariages royaux, de grandes festivités se tiennent dans tout le pays et rassemblent les notables locaux, le clergé et les paysans.

  • A XIV. századtól kezdve egyre hangsúlyosabb módon, a hatalom a király köré központosult és kikristályosodott. Emiatt jelentek meg a Franciaországot megtestesítő király személyéhez kapcsolódó fesztiválok. Így a koronázások és a királyi esküvők alkalmával nagy ünnepségeket tartottakaz ország egész területén, és összehozták a helyi tekintélyeket, a papságot és a falusiakat.

La Révolution française et la construction d’une nation

Avec l’abolition de la monarchie, la France perd son incarnation. Il faut donc trouver d’autres moyens de fédérer les Français. Une Fête de la Fondation de la République est instaurée en 1793 : elle a lieu le 1er vendémiaire (équivalent du 22, 23 ou 24 septembre, en fonction des années) et célèbre l’anniversaire de la Ière République. À Paris, c’est l’occasion d’expositions, de courses équestres et de jeux sur le Champ de Mars.

Abraham Girardet, Fête de la Fondation de la République, eau-forte, 1798

  • A francia forradalom és a nemzet felépítése
  • A monarchia eltörlésével Franciaország elvesztette inkarnációját. Más módot kellett találni a franciák egyesítésére. A Köztársaság Alapítványának ünnepét 1792-ban hozták létre: a forradalni naptár első hónapjában (évtől függően szeptember 22-ig, 23-ig vagy 24-ig) került megrendezésre, és az Első Francia Köztársaság évfordulóját ünnepelte. Párizsban ez a kiállítások, lóversenyek és játékok idejét jelentette a Mars-mezőn.

À partir de 1804, l’empereur Napoléon Ier remplace cette fête républicaine par le 15 août, qui devient une fête religieuse, nationale et impériale. Le choix de cette date n’est pas un hasard : elle est à la fois la fête de l’Assomption, de la Saint-Napoléon et l’anniversaire de l’empereur. Ce symbole fort est ensuite repris par Napoléon III qui veut marquer la continuité avec le Premier Empire.

  • 1804-től I. Napóleon császár augusztus 15-re helyezte ezt az ünnepet, amely vallási, nemzeti és birodalmi ünneppé vált. Ennek a dátumnak a megválasztása nem volt véletlen: egyidőben a Nagyboldogasszony, Szent Napóleon és a császár születésnapja volt. Ezt az erős szimbólumot azután III. Napóleon is átvette, jelezve az Első Birodalommal való folytonosságot.

Sous la Restauration, les Bourbons renouent avec la tradition de fêter le roi à travers la figure de son saint patron : la fête nationale est fixée au 25 août, jour de la Saint-Louis pendant le règne de Louis XVIII (1815-1824), puis au 24 mai, jour de la Saint-Charles sous Charles X (1824-1830). Le roi des Français, Louis-Philippe, s'inscrit dans cette veine, en faisant célébrer la Saint-Philippe. Plus libéral, il ouvre également des festivités sur tout le mois de juillet, en référence à la Révolution française.

En moins d’un siècle, la date de la Fête nationale change donc au moins six fois !

  • A restauráció évei alatt, a bourbonok újjáélesztették a király védőszentjének ábrázolásával az ünneplés hagyományát: az országos ünnepet XVIII. Lajos (1815-1824) uralma idején augusztus 25-re,- Szent Lajos napra ; X. Károly (1824-1830) alatt május 24-re rögzítették. I. Lajos Fülöp francia király pedig Szent-Fülöp napját ünnepelte. Ő egy kicsit engedékenyebb volt, a francia forradalomra való hivatkozással júliusban különféle ünnepségeket nyitott.
  • Kevesebb mint egy évszázad alatt a nemzeti ünnep dátuma legalább hatszor megváltozott.

L'avènement du 14 juillet

La IIIe République est proclamée le 4 septembre 1870, mais elle reste très fragile. Elle est regardée d’un mauvais œil par un grand nombre de parlementaires et la Fête nationale est même déclarée hors-la-loi entre 1870 et 1880. Alors que le sentiment républicain se renforce petit à petit, des esquisses de fêtes nationales apparaissent : le 30 juin 1878 a lieu la Fête du Progrès et de la Paix, qui célèbre la République et fait flotter les drapeaux tricolores.

Claude Monet, La Rue Montorgueil, huile sur toi, 1878. Contrairement à ce que l'on croit, ce tableau ne représente pas le 14 juillet, mais la Fête du Progrès et de la Paix du 30 juin 1878

  • Július 14 eljövetele
  • A Harmadik Köztársaságot 1870. szeptember 4-én hirdették ki, de az továbbra is nagyon törékeny volt. Számos képviselő rossz szemmel nézett erre a dátumra, és a Nemzeti ünnepet 1870 és 1880 között törvényellenesnek nyilvánították. A köztársasági érzés fokozatosan erősödött így megjelentek a nemzeti ünnep vázlatai: A Haladás és Béke Fesztiválját 1878. június 30-án tartották, ekkor ünnepelték a Köztársaságot és háromszínű zászlók lengtek.

Le débat autour d’une fête nationale s’enflamme alors: quelle date retenir ? On propose les Trois Glorieuses de 1830, elles sont jugées trop royalistes ; on parle de la victoire de Valmy le 20 septembre 1792, qui s’avère trop révolutionnaire ; on suggère le 20 juin et le 4 août, respectivement anniversaires du Serment du Jeu de Paume et de l’abolition des privilèges. Aucune ne fait l’unanimité. Finalement, c’est sur le 14 juillet, date de la prise de la Bastille en 1789, mais aussi de la Fête de la Fédération en 1790 que s’accordent les opinions. Symbole de l’action populaire, le 14 juillet est aussi le souvenir fantasmé d’une Révolution française festive et consensuelle. Il est donc finalement inscrit dans la loi le 6 juillet 1880 comme Fête nationale.

François Flamareng, Le défilé de la Victoire, le 14 juillet 1919

  • A nemzeti ünnep körüli vita fellobbant: Melyik dátumot tartsák meg? Javasolták az 1830-as Júliusi forradalom idejét, azonban ezt túlságosan royalistának tekintették; beszéltek a valmyi csata (1792. szeptember 20.) győzelméről is, amit viszont túlzottan forradalminak nyilvánítottak; javasolták június 20-át és augusztus 4-ét a labdaházi eskü, majd a kiváltságok eltörlésének évfordulóját is. Egyik sem kapott egyhangú szavazatot. Végül július 14, Bastille ostroma 1789-ben és az 1790-es La Fête de la Fédération időpontjában megegyeztek a vélemények. A népszerű akció szimbóluma július 14, az ünnepi egyetértés és egy képzelt francia forradalom ünnepe és alapítója. Végül 1880. július 6-án, nemzeti ünnepként törvénybe foglalták.

Depuis lors, la fête nationale se compose toujours d’un défilé militaire et de festivités populaires. Plusieurs 14 juillet sont marquants dans l’histoire de la République, comme ceux de 1919 et 1945, au cours desquels les Français se sont rassemblés avec une ferveur accrue pour fêter la victoire.

  • Azóta a nemzeti ünnep mindig katonai parádék és népszerű ünnepségek színhelye volt. Számos július 14-e jelölt fontos eseményeket a köztársaság történetében, mint például az 1919 és 1945 években, amikor a franciák fokozott lelkesedéssel gyűltek össze a győzelem ünneplésére.

Source : jaimemonpatrimoine

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó